Július 23., kedd - Hivatalos 'döbbenjünk meg-nap'. harmadik rész
Délután 6 óra, 18:00.. pontosabban 18:21.
Épp mentem le az emeletről, amikor meghallottam Ricsit és Tomit beszélgetett a lépcső alján.
- Hazajött? - kérdezte hirtelen Ricsi. Tamira gondolt. Egy pillanatra, de elkaptam ahogy Tomi szemébe néz. Mi a franc folyik itt?
- Fent van - bólintott Tomi.
Hallottam ahogy Ricsi jön fel a lépcsőn, gyorsan bementem a szobába. A lépések megszűntek, így gondolom odaért a szobaajtóhoz. És még hallottam is...
- Hé.. beengedsz? - nem nyílt ki az ajtó, szóval a válasz nyilván 'nem' volt. - Figyelj, mondtam már, hogy nem baj, oké? Nem állsz készen, megértem..
- Én csak.... félek. Még nem... - szólt közbe Tami. És így azt hiszem összeállt a kép.
- Nyisd ki az ajtót - olyan kedves volt Ricsi hangja, hogy szinte fel sem lehetett ismerni. Az ajtó kinyílt..
De már csak valami suttogást hallottam, gondolom bementek.
Ahogy megfordultam, úgy megijedtem, hogy azt hittem kiugrik a szívem a helyéről.. Dani állt ott.
- Hallgatózuk, hallgatózunk? Nem éppen illendő.
- Te mégis mi a... Ajj.. mit akarsz?
- Nem vagy valami vendégszerető. - mosolygott, olyan idegesítően.
- Mit akarsz? - ismételtem meg az iménti kérdésem, hátha mostmár válaszol is. De továbbra is csak vigyorgott.
- Beszélgetni.
- Beszélgetni? Viccelsz?
- Miért szerined most mit csinálunk, ha nem beszélgetünk? - egy lépéssel közelebb jött hozzám, én meg hátraléptem.
- Oké, figyelj, mi lenne ha csak úgy eltűnnél pont úgy ahogy felbukkantál?
- Hogy mondod?
- Meghaltál, ha esetleg nem emlékeznél, és fogalmam sincs miért, vagy hogy miért csak én látlak, meg hogy egyébként mi is történik, úgyhogy szerintem az lenne a legjobb, mindenkinek, ha tudod csak úgy visszamennél a..... - itt elgondolkoztam, mert tulajdonképpen nem tudtam hogy mit beszélek össze-vissza szóval hát, na jó minegy - ... ahonnan jöttél.
- Nem tehetem.
- Miért?
- Nem tudom, csak..
