38. rész

Július 23., kedd - Hivatalos 'döbbenjünk meg-nap'.  harmadik rész


Délután 6 óra, 18:00.. pontosabban 18:21.

Épp mentem le az emeletről, amikor meghallottam Ricsit és Tomit beszélgetett a lépcső alján. 
- Hazajött? - kérdezte hirtelen Ricsi. Tamira gondolt. Egy pillanatra, de elkaptam ahogy Tomi szemébe néz. Mi a franc folyik itt?
- Fent van - bólintott Tomi.
Hallottam ahogy Ricsi jön fel a lépcsőn, gyorsan bementem a szobába. A lépések megszűntek, így gondolom odaért a szobaajtóhoz. És még hallottam is...
- Hé.. beengedsz? - nem nyílt ki az ajtó, szóval a válasz nyilván 'nem' volt. - Figyelj, mondtam már, hogy nem baj, oké? Nem állsz készen, megértem..
- Én csak.... félek. Még nem... - szólt közbe Tami. És így azt hiszem összeállt a kép.
- Nyisd ki az ajtót - olyan kedves volt Ricsi hangja, hogy szinte fel sem lehetett ismerni. Az ajtó kinyílt..
De már csak valami suttogást hallottam, gondolom bementek.

Ahogy megfordultam, úgy megijedtem, hogy azt hittem kiugrik a szívem a helyéről.. Dani állt ott.
- Hallgatózuk, hallgatózunk? Nem éppen illendő.
- Te mégis mi a... Ajj.. mit akarsz?
- Nem vagy valami vendégszerető. - mosolygott, olyan idegesítően.
- Mit akarsz? - ismételtem meg az iménti kérdésem, hátha mostmár válaszol is. De továbbra is csak vigyorgott.
- Beszélgetni.
- Beszélgetni? Viccelsz? 
- Miért szerined most mit csinálunk, ha nem beszélgetünk? - egy lépéssel közelebb jött hozzám, én meg hátraléptem.
- Oké, figyelj, mi lenne ha csak úgy eltűnnél pont úgy ahogy felbukkantál?
- Hogy mondod? 
- Meghaltál, ha esetleg nem emlékeznél, és fogalmam sincs miért, vagy hogy miért csak én látlak, meg hogy egyébként mi is történik, úgyhogy szerintem az lenne a legjobb, mindenkinek, ha tudod csak úgy visszamennél a..... - itt elgondolkoztam, mert tulajdonképpen nem tudtam hogy mit beszélek össze-vissza szóval hát, na jó minegy - ... ahonnan jöttél.
- Nem tehetem.
- Miért?
- Nem tudom, csak..

*Akkor..*

A héten új rész!!

*Szóval..*

Nem tudom, hogy van-e még valaki, akit érdekel a blog..vagy a történet. Így megkérdezném, hogy szeretnétek-e új részt vagy nem? Ha igen, a hétvégén, vagy jövőhét elején felteszem. (lehet hogy előbb)

TEHÁT?

37. rész

Július 23., kedd - Hivatalos 'döbbenjünk meg-nap'.  második rész



- Igen, és ott találkoztunk egy angol kiadó igazgatójával.
- Éééééés? - türelmetlenkedtem.
- Hát.. - állt fel Ricsi - ..úgy tűnik a barátocskád rocksztár lesz - biccentett Tomi felé, aki próbálta visszatartani a nevetését. És nem úgy tűnt mintha felkészült volna arra hogy a nyakába ugrok, de hát a lányok szeretnek örülni, ugrálva örülni meg még jobban.
- Úristen!! Ez komoly? - döbbentem le, ma már másodszorra, pedig még csak reggel volt! A nyakába ugorva szorosan megöleltem. De ez, mint már említettem, annyira meglepte, hogy majdnem hátraestünk.
- Hé.. na.. - nevetett fel.
Ricsi szép lassan odajött mellénk, megállt és bámult, majd kitárta a kezét. Összenéztünk Tomival, aztán mivel látta rajtam hogy nem fogok megszólalni, megtette ő.
- Mi van? - nézett Ricsire.
- Én nem kapok ölelést?
- Mi van? - ismételte meg a kérdést Tomi.
- Jó, mindegy - bement a konyhába. Szomorúnak tűnt, tényleg szomorúnak.
- Mi baja? - fordultam vissza. Tomi feltűnően gyorsan vonta meg a vállát. 
- Mindjárt jövök..

A pult mellett állt, háttal az ajtónak. 
- Ricsi - szóltam. Hirtelen megfordult, és a pultnak dőlve figyelt.  - Minden rendben?
- Persze. Miért kérdezed?
- Csak olyan furcsán viselkedsz. 
- Igen? - teljesen átlátszó volt, nem tud hazudni.
- Jó, ha nem akarod elmondani.. mindegy - és megfordulva ki akartam menni, de eszembe jutott valami. - Miért öltöztél így? Mármint értem hogy találkoztatok egy kiadóval de nem értem..
- Kell egy menedzser is nem? - halvány mosoly húzódott az arcára.
- Nem is lenne alkalmasabb nálad senki.
- Persze hogy nem - mondta büszkén, majd a kávéra pillantott - De ilyet soha többé nem iszok. Olyan az íze mint a mocsárnak.
- Miért, ettél már mocsarat? - láthatólag jobb kedve lett, a hülye kérdéseimtől. Kezdetnek megteszi.
 - Persze, Kitti. Tudod éjjelente, kimászkálok a partra.. - a kezével is mutogatott a hatás érdekében - keresek egy jó mocsaras helyet, viszek egy kis kenyeret és tudod, mártogatok.
Persze itt nem hagyta abba, még elsütött egy pár poént, ehhez nagyon ért. Én meg bólogattam mintha figyelnék, khhmm, ehhez meg én értek. Amikor befejezte a 8 perces előadását a mocsárról, a mocsaras kenyérről, az aligátorokról (ez nála valahogy mindig szóba jön. Lehetne akár az is a neve hogy Aligátor Ricsi.), meg részletes leírásról, amiben elmondta hogy eszik meg egy embert a 'mocsár szörnyetege', rámnézett. Azt hiszem valami reakciót várt, de most őszintén.. mit lehet arra mondani, hogy "amikor már széttrancsírozta, egyenként megeszi a testrészeket, kezdve a lábakkal meg a kezekkel, aztán jöhet a fej, végül maga a test. de nem, itt még nincs vége, néha vissza szokott köpni valamit, mondjuk egy szemgolyót vagy ilyesmi"?? 
- Szóval.... még mindig szeretnél egy ölelést? - mondtam végül, mert tényleg nem tudtam kitalálni, mit mondhatnék az aligátoros, széttrancsírozós részre.
- Ennyire tetszett, a szemgolyóköpködés? - mosolygott. De inkább költői kérdésnek szánta, mert kitárta a karját...
- Hülye vagy - ...én meg megöleltem.
  

 Délután egykor,  a kertben ültem és olvastam. (Ransom Riggs: Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei). Ricsi reggel elment 'ügyeket intézni', Tami pedig nem sokkal ez után jött haza. Nem tudom, hogy szándékosan-e, vagy csak így alakult, de elég furcsa. Bár nyilván történt valami, mert T. egyszerűen felment a szobájába, és azóta nem is jött le. Nem akar senkivel beszélni. Rebeka Zsófival filmezett. Ami úgy nézett ki, hogy amikor a filmben sírnak, Rebi is sír, Zsófi meg gúnyos mosollyal az arcán lehülyézi a főszereplőt. Tomi pedig... hátulról átölelve nézte ahogy olvasok. 10 perc múlva azon kaptam magam, hogy ugyan azt a mondatot olvasom, és próbálom értelmezni, de nem sikerül. Ricsiéken....
- Ricsiéken gondolkodsz ugye? - szólalt meg mögöttem Tomi. Most vagy nagyon jól ismer, vagy nincs mese,  gondolatolvasó. Becsuktam a könyvet, és megfordultam hogy neki tudjak dőlni a mellkasának.
- Összevesztek?  Vagy mi történt? - nem válaszolt, ami azt jelenti, hogy tud valamit - Mondd már el mi történt! - felnéztem rá.
- Majd ők elmondják, ha akarják. Nem igazán tartozik ránk, Kitti.
- Dehogynem. Tami a legjobb barátnőm. Neked meg Ricsi a.... - nem tudtam befejezni, mert elmosolyodott, és kezei közé fogta az arcom.
 - Figyelj, ezt nekik kell megoldaniuk. Csak hidd el, jó? 
- De...
- Kitti, nem! Ígérd meg, hogy nem szólsz bele!
- Jó - megadóan sóhajtottam. De nem engedte el az arcom, inkább megcsókolt. Hosszan...

 A KÖVETKEZŐ RÉSZ TARTALMÁBÓL..

 - Hazajött?  

- Fent van.

 

36. rész

Július 23., kedd 



Tegnap vettünk egy csomó ruhát a lányokkal, meg bementünk egy étterembe. Azztán este megnéztünk egy filmet, popcornal természetesen! Nagyon jól éreztem magam, mert már rég nem volt 'csajos napunk'. És így, hogy Zsófi is itt van, még jobb. 
Amikor hazafele mentünk, a ház előtt megláttunk valakit, vagyis valakiket. És hát épp.. csókolóztak (!!). Szóval jól sikerült az a randi Rebinek. Egyébként aranyosak együtt, és Zsolti is jófej, szóval..

Hogy sikerült a tegnapi..? - támadtam le reggel a konyhában Rebit, mert este nem is találkoztunk már. Amikor bementünk, ő már felment a szobájába.
- Ööö.. mi? - jött zavarba.
- Hát a tegnap? Zsolti? Rémlik?
- Ja, aha, jól elvoltunk. - most ne már, komolyan nem mondja el? De miért?
- Az jó - bólintottam furán.

- Szép jó reggelt a hölgyeknek - jött be a konyhába Ricsi. Nekem meg leesett az állam. Na nem azért, amit mondott, persze tőle ez is elég 'érdekes' vagy hogy mondjam. De nem ezárt lepődtem meg. Öltöny volt rajta, a haja gondosan beállítva, és kivételesen úgy nézett ki, mint egy.. ember. Úgy értem, eddig általában szakadt gatyában, kócos hajjal 'lázadt'. 
- Jól érzed magad? - csodálkoztam.
- Köszönöm kérdésed, tökéletesen jól vagyok - fogott egy bögrét, és kivonult vele a nappaliba.
- Ennek mi baja? - fordult felém Rebeka.
- Én... - kerestem a szavakat - ..talán részeg, vagy drogozott. 
- Nem, azt nem hiszem.. - rázta a fejét, majd mindketten Ricsi után mentünk. Az asztalnál ült, és kávézott (!!!!!!!!!). - Vagy talán.. lehet, hogy mégis - súgta Rebi.
 Tomi sétált le a lépcsőn, totál természetes arccal, ránézett Ricsire és kitört belőle a röhögés.
- Látom komolyan  veszed.
- Naná. - bólintott Ricsi és ivott egy kortyot a kávéból, majd vissza is köpte. - Ez de szar.
Tomi odament a hűtőhöz, kivett egy dobozos kólát a hűtőből ls odadobta Ricsinek.
- A hatás ugyanaz - mondta még mindig mosolyogva.
- Hé.. mit zajongtok már? - szólalt meg Zsófi, aki időközbe lejött.
Az asztal körül ültük, mindenki, kivéve Tamit. 
- Tami?
- Öö.. korán elment, azt mondta dolga van - kamuzott Ricsi. 
- Aha - bólogattam - És miért öltöztél így?
- Tudod tegnap, elmentünk a hangszerboltba.. - mondta, mire bólintottam. Tomi folytatta.
- Igen, és ott találkoztunk..........


A KÖVETKEZŐ RÉSZ TARTALMÁBÓL... 

- Úristen!! Ez komoly? - döbbentem le, ma már másodszorra, pedig még csak reggel volt!

u.i.: sajnálom, hogy sokáig nem volt új rész. csak nem nagyon volt időm. 

35. rész

Július 22., hétfő (4.)


- Kérdezhetek valamit?
- Nem Kitti, általában megtiltom, hogy bármit kérdezz - simította meg a hajam mosolyogva.
- Oké, szóval... te... hiszel a... szellemekben? - nyögtem ki.
- Mi? - állt meg a keze a hajamban, és furán elmosolyodott. - Ez most így hogy jutott eszedbe?
- Én.. csak... nem tudom.. érdekel - sütöttem le a szemem.
- Nem tudom, nem nagyon foglalkoztat a téma - vonta meg a vállát.
- Értem.
- Miért kérdezted?
- Csak úgy, érdekelt... - hazudtam.
- Van valami köze ahhoz, hogy mostanában magadban beszélsz...?
- Mi? Nem is.. - fordultam meg, hogy ne lássa az arcom.
Hátulról átölelt. - Észrevettem.. - suttogta a fülembe.
Nem tudtam mit mondani. Egyrészt mert most erre mit mondhatnék?. Másrészt pedig, és ez a fő indok, Dani már megint ott állt az ajtóban, keresztbe tett kézzel, és minket figyelt.
- Hé, T.!  - jött be az ajtón Ricsi - Akkor megyünk?
- Öö.. hova mentek? - néztem rájuk, merthogy nem tudtam hogy elmennek. Meg azért reméltem, hogy együtt lehetünk egy kicsit Tomival.
- Gitárt venni - mosolygott le rám.
- Gitárt? Az minek? - azt tudtam hogy Tomi tud gitározni, de hogy Ricsinek minek?! Hát az rejtély.
- Hé.. - dobott meg valami papírral.
- Majd jövünk.. - indultak kifelé.
- De..... - kezdtem, de már kimentek.
Dani meg még mindig bámult. - Most jött volna az a rész, hogy megkéred maradjon és ne foglalkozzon a barátaival? - ezzel egyértelműen a 'Domi-ügyre' utalt.
- Nem - hagytam ott, és felmentem Zsófihoz. Ébren volt. Mivel a fiúk elmentek, megkérdeztem a lányokat hogy nem megyünk-e el valahova. Tami és Zsófi rögtön rábólintott.
- És te Reb.?
- Hát, izé, nekem más programom van.
- Kivel? - kérdeztük egyszerre, de csöngettek. Zsolti. Szóval akkor ők most randizni mennek..:) Erre abból jöttem rá, hogy R. folyamatosan a földet bámulta, ami annyit jelent hogy totál zavarban van.
- Aranyosak - néztem utánuk, aztán visszafordultam - És, hova megyünk?
- Mindenfelé.. - mosolygott Zsófi, és ez a 'pontosan tudom, hova megyünk, mit csinálunk. Indulás!' mosoly volt. Találó...

*SZAVAZZATOK*

... Cortezre. !! Telóról, gépről, külön böngészővel. nem veszíthetünk!!

http://konyvekhaboruja.blogspot.hu/2013/07/konyves-alompasik-parbaja-2013-10.html