Anya kirakott a suli előtt, aztán elhajtott. Én még álltam ott egy ideig, aztán hirtelen felszaladt a szemöldököm, mert észrevettem egy ismerős arcot. Deszkás cipőben, farmerben, és egy szürke pulcsiban ácsorgott a suli bejáratánál......... Máté (!!). Hogy ő mit keres itt?? Passz, de nyilván ide jár ha itt van.
A gondolataimba merülve észe sem vettem, hogy becsöngettek. És mivel nem szeretnék első nap késni, gyorsítva a lépteim, beléptem az iskolába. Pech, hogy ha én sietek valahova mindig neki megyek valakinek (fogalmam sincs miért), és ez a valaki na ki lehetett??..... hát persze hogy az űbermenő deszkás aki előtt már leégettem magam a nyáron. Remek.
- Kitti, ugye? - mosolygott rám. Bólintottam és én is elmosolyodtam. Tudja a nevem! Akkor ez most azt jelenti, hogy szeret? Vagy csak szimplán megjegyezte az 'őrűlt' nevét aki folyton nekimegy?. Ez valószínűbb:)
- Igen. De te mit keresel itt?
- Szerinted? Csak úgy beugrottam. Hátha öszzefutok egy lánnyal akinek az a köszönés hogy belémjön - szemtelen mosollyal nézett rám.
- Szóval, gondolom ide jársz - hagytam figyelmen kívül a 'poénját'. Ami egyébként jó volt:D
- Eltaláltad, a 10/b-be. És te?
- Mostantól én is. 9/b.
- Sok szerencsét - kacsintott és elindult a termébe.
Megkerestem a termem (1 emelet 2/7-es terem) és bekopogtam. Mivel már elmúlt nyolc gondoltam hogy késni fogok, így amikor beléptem mindenki kérdőn nézett rám.
- Fodi Kitti - mutatkoztam be.
- Ülj le - 'utasított' a tanár elég bunkó stílusban. Rendben, magának is jóreggelt. Örülök, hogy ön lesz az ofő-m. Máris úgy a szívemhez nőtt.... (ja nem)
Már csak egy szabad hely volt. Az ablak melleti padsor harmadik padjábam, úgyhogy oda ültem. Mivel kétszemélyes padok voltak, ugye mindenkinek van egy padtársa. Az enyém egy barna hajú lány, aki nem sokat beszél. Legalábbis eddig még nem szólalt meg. Még köszönni se köszönt. Na kösz.
Az osztály egyébként klasszul nézett ki: ahogy belépünk jobbra ott a tanári asztal, a tábla, parafa tábla ..és egy ...tévé:) Bal oldalt pedig a padok..
Kicsit elkalandoztam.:)
Szóval az ofő (akit egyébként Csontos Alfrédnak hívnak) elmondott minden fontos (és kevésbé fontos) dolgot, hogy mi lesz, hogy lesz, mikor lesz. Mindent! ..Talán még a ballagásunk időpontját is.. Már nem tudom, beraktam a füllhallgatót a fülembe és úgy néztem az ofőt, aki rendíthetetlenül beszélt, beszélt, beszélt és nem is hagyta abba még akkor sem amikor kicsöngettek.
Mivel ez még csak ilyen tájékoztató nap féleség volt, hamar hazamehettünk.
Elindultam, de útközben észrevettem valakit (nem, nem Mátét :D), a padtársam sétálta le a suli lépcsőin ..és elindult arra amerre én is lakom. Odamentem hozzá.
Tulajdonképpen elég sokat beszélgettünk, megtudtam a nevét (Rebeka), és hogy egy utcával alattunk lakik.
Ahogy hazaértem anya otthon volt, elmeséltem neki mindent részletesen, mert akármennyire nem történt semmi érdekes, anyát mindig érdekli, hogy mi van velem, milyen napom volt meg ilynek:)
Felnéztem a közösségire és msn-re is. Egy barát felkérés : Rauch Rebeka ismerősnek jelölt. (a padtársam)
És rögtön írt is:
Rauch Rebeka: hnap megyünk együtt suliba???
Fodi Kitti: persze:)
Rauch Rebeka: oké:D nézd már meg ezt, szereinted jó.....
(küldött egypár-száz-zenét):D
Türelmesen végighalgattam az összes zenét amit küldött (nem az összeset. de pszt.:)), amikor jött egy másik barátfelkérésem.: Kovács Máté ismerősnek jelölt. Vadul dobogó szívvel fogadtam el...
..coming soon..
Öszegzés:
Kitti megismerkedett az új iskolával, az ofő-jével, Csontos Alfréddel, és máris szerzett magának egy barátnőt, Rebekát.
Kiderült, hogy Máté, akivel a nyáron találkozott (és azóta halálosan szereti) szintén abba az iskolába jár ahova ő.
T
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése