Ebben a két hétben rengeteget beszélgettünk, elmondta, hogy van egy huga, Leila. Hogy mióta deszkázik, mit szeret csinálni, és még rengeteg dolgot.
Megismertem a barátait Rolit és Ricsit, akik iszonyú jó fejek:) Közben persze Rebi is ott volt velünk, úgyhogy ő is nagyon jóba lett a fiúkkal. És megpróbálkoztak a lehetetlennel is, vagyis hogy megtanítanak minket deszkázni. Aha, az elhatározás meg volt, de itt ki is fulladt, ugyanis ahogy rááltunk a deszkára, Rebi elkezdett sikítozni: 'ez gurul , leeseeek!! SEGÍTSETEK!'. A fiúk meg jól kiröhögtek. Erről ennyit :D :D
Az osztálytársaimmal viszont nem jövünk ki olyan jól..sőt!!..mondhatni utálnak :S
Elképesztő nap!! Ma reggel is (mint minden reggel) Rebivel és a fiúkkal mentem suliba. Szokásos reggel (-nek indult). Mint mindig elkészültem.. reggeliztem, és kiléptem a kapun.
- Sziasztok - mindenki köszönt, csak Máté volt olyan fura. Nem tudom miért valahogy éreztem, hogy valami van. De nem tettem szóvá. Csendben sétált, nem szólt egy szót sem.
A suliban 'wáá, péntek van' hangulat uralkodott. Ami annyit jelent, hogy mindenki (a szokásosnál jobban) örjöngött.
Elköszöntünk a fiúktól (nem egy osztályba járunk, so ..az órák értelemszerűen külön vannak.) és felmentünk az osztályba. Dupla irodalommal kezdtünk (bláá).. A tanár elhadart vagy 5 oldalt...és azt mondta jegyzeteljünk miközbe ő beszél... hát mi megpróbáltuk. Tényleg!! Csak nemnagyon jött össze..mert olyan gyorsan diktál, hogy már egy mondat után lemaradt mindenki. De ha negkérjük hogy ismételje meg, persze mi vagyunk a rosszak, hogy miért nem figyelünk. Úgyhogy inkább mindenki hagyta, és elfoglalta magát.
Irodalom után egy kémia ..egy portugál (Eu amo essa linguagem!) ...és egy oszt.főnöki volt. De azokon nem volt semmi extra.
Szóval, amikor kicsöngettek utolsó óráról elindultam hazafele, mert úgy tudtam a többiek moziba mennek. Engem persze anya nem engedett el.. merthogy valami vendégek jönnek hozzánk. De jó :c
De Máté odalépett mellém és nagyon úgy tűnt ő nem készül moziba.
- Hazakísérlek.
Együtt sétáltunk az úton és nem mondott semmit, mert nem akart, én pedig nem tudtam mit mondjak.
Odaértünk a ház elé, már épp elakartam köszönni, amikor váratlanul megszólalt...
..coming soon..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése