' Elmesélte mi történt. Nagyjából ugyan az mint ami nemrég történt, csak ez most durvább volt. Úgy sikerült megütnie Máté apjának az anyukáját, hogy elvesztette az eszméletét, elájult. Agyrázkódással vitték kórházba, és eltörött a jobb karja.
- A hugod? - kérdeztem, remélve hogy Leila nem volt ott amikor ez történt vagy nem látta. Csak reméltem.
- Tévéztünk a nappaliban, amikor apa hazajött - és ezzel mindent megmagyarázott. Leila végignézte... - Sírt, nagyon.
- Sajnálom. - megöleltem, és már el is ment, vissza a kórházba.'
Szerda este
Még mielőtt elment, megkérdeztem hogy tud-e valamit arról hogy Ricsi miért volt olyan amilyen.
- Hívtam reggel - mondta, mire csak bólintottam. Így már érthető.. elvégre Ricsi, Máté legjobb barátja. Megértem ha ő is kiborult a történteken.
- Mostmár tényleg megyek. Aludj jól Kitti
Írtam Ricsinek:
Fodi Kitti: Beszéltem Mátéval. A körülményekhez képest.. jól van.
Sallai Richárd: MIVAN?..
Fodi Kitti: Tudom!!
Sallai Richárd: Mit tudsz?!!
Fodi Kitti: ne értetlenkedj már! Mindent tudok!!
Sallai Richárd: elmondta?
Fodi Kitti: el
Sallai Richárd: Basszus..mekkora egy szemét az apja! Nemhiszem el!
Sallai Richárd videóhívást indított
És kamerán keresztül még vagy fél órán át fejtette ki a véleményét a dologról. Néhány cifra káromkodás közepette.
- Ricsi, héé....nyugodj meg! - kicsit túlpörgött.
- na jó, lépek deszkázni. holnap..
- Szia. - intettem a kamerába.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése