22. rész

Július 15., hétfő

Szombaton Lili elment moziba azzal a sráccal. Jól érezte magát. És már nem bunkózik folyton, sőt tulajdonképpen egész jóba lettünk.
Tominak meg meglett a jogsija. Persze eddig is vezetett, néha, rövidebb utakon, de így már 'legálisan' teheti.
- Na, csapassunk már valami bulit - hozta fel Ricsi.
- Milyen bulit? - néztünk rá.
- Hát buli bulit.
- Ja, bulizzunk - szólalt meg Lili is.
- Te nem - lépett be Tomi a nappaliba.
- Na itt maradunk nem? Akkor meg úgy is itt vagy te is.
- Jó, de nincs alkohol!
- Nem, persze. - 'ugrott' a nyakába.
- Na zsír - nézett fel a telefonjából Ricsi, gondolom már szervezte a dolgokat.
Este 10-kor már jöttek az emberek. Ricsi jó sok mindenkit ismerhet, mert baromi sokan jöttek. Miközben próbáltam rájönni hogy ismerek-e valakit (amire mondjuk elég kevés esély volt), valaki hátulról elkapta a kezem, és átölelt.
- Minden oké? - suttogta Tomi.
- Persze. De itt kb. senkit nem ismerek - szomorodtam el. A szemem sarkából pedig láttam ahogy óvatos mosolyra húzta a száját. - Most mi van? Te talán mindenkit ismersz?
- Persze - nevetett fel. Aztán mivel hitetlenül ránéztem, folytatta. - Azzal a sráccal jártam focizni. Az a másik ő az öccse. Ott az a lány, ő általánosban osztálytársam volt. Ott, ő.... - sorolta.
- Jó, elfelejtettem hogy téged mindenki szeret - vágtam közbe.
- Úgy gondolod - hajolt közelebb, a pillangóim meg kezdtek ébredezni.
- Úgy - mondtam halkan, mire megcsókolt.
Fél 12 fele már mindenki teljesen kész volt, de még csak ezután jött a 'feketeleves' (nem, nem a Heti Hetes).

Pontosan 00:05 perckor, csengettek.....
Ricsi feltápászkodott a kanapéról és kinyitotta az ajtót.
- Ricsi, de rég láttalak. Szia - ölelte át, egy barna hajú lány, a kissé lesokkolódott Ricsit.
- Domi - biccentett.
Ahogy belépett a nappaliba a lány, most már mint kiderült Domi, Tomi furcsán nézett rá.
- Hé. Szia - ölelte meg őt is, mit sem törődve azzal hogy én épp ott vagyok vagy valami.
- Te.. mit csinálsz itt? - kérdezte Tomi, még mindig furcsán.
- Na mi az? Nem is örülsz nekem? - húzta mosolyra a száját, és úgy tűnt akar még valamit mondani, de Tomi közbeszólt.
- Ő a barátnőm, Kitti. - szólt hirtelen, mintha csak nem akarta volna hogy Domi befejezze.
- A barátnőd - ismételte meg a lány. Nem köszönt vagy ilyesmi, csak lenézően végigmért.
- Szóval... mit keresel itt? - tért vissza az eredeti kérdéshez.
- Csak gondoltam meglátogatlak - mosolygott rá, elég nyomulósan. De hahó, én is itt vagyok.
- Khmm..
- Valami problémád van? - nézett rám felvont szemöldökkel..
- Bocs. Nem akarok zavarni - , én meg inkább kimentem a konyhába.

Kb. 5 perc múlva aztán megjelent Domi az ajtóban.
- Azt hiszed szeret? - kérdezte lesajnáló mosollyal az arcán. Mi van? Kiről beszél?
- Mi van? - néztem rá döbbenten, mire elnevette magát.
- Tomi? Azt hiszed szeret? Pont egy ilyen szürke, hétköznapi valakit. Tényleg azt hiszed?
- Mi közöd van ehhez? És egyáltalán minek jöttél ide? Ki vagy?
- Ja, hogy nem mesélt rólam. Ó, hát rendben. Elmondom neked hogy ki vagyok. Tomi első, és egyetlen nagy szerelme. 1 évig voltunk együtt. Láttad a heget a csuklóján? Egy D betű, ő csinálta. Akkor csinálta amikor majdnem szakítottunk. Azt mondta azért mert nem tud nélkülem élni. De végül szakítottam vele, túl sok volt. - igen, láttam a heget, de ezt sosem mondta. És miért nem mesélt nekem soha Domiról? - De most rájöttem, hogy tényleg szeretem, úgyhogy újra együtt leszünk - fejezte be, és kiment. 
Most ez az egész igaz?? Vagy miért nem említette soha? A sebre meg azt mondta hogy baleset volt. Mindenesetre amikor megjelent ez a lány, Tomi nagyon furcsán viselkedett. Kimentem a konyhából, fel az emeletre. Nem volt kedvem bulizni.
Üdv újra kétségbeesés, már hiányoztál.

*Filmajánló.*

Mert van, hogy nem vágysz másra, csak egy igazán jó filmre. Előtte viszont...

 Mi kell egy jó filmezős estéhez (alapvető dolgok): 

• KAJA: Elengedhetetlen, amikor épp valami izgi rész van kell hogy valamit elrágcsálj. Vagy ha megijedsz legyen mit kiköpni.:)
• INNI: Ha épp felnevetsz, és megakad a torkodon a popcorn, még jól jön ;)
• Néha a zsepi is jól jön ;) 

 

És akkor a lényeg:
 

Fear and Loathing in Las Vegas  (Félelem és reszketés Las Vegasban)

       1971-ben járunk, az Egyesült Államokban, a kompromitációs botrányba keveredett Richard Nixon elnöksége és a hippi korszak idején. Raoul Duke, a sportriporter, megbízást kap a nevadai sivatagban megrendezett motorverseny tudósítására. Barátjával az ügyvéd Dr. Gonzóval, útnak indul, ám céljuk nem a sivatag lesz, hanem Las Vegas, a szerencsejáték városa. A két férfi a kábítószerek és az alkohol összes létező fajtájával felszerelkezve vág neki a kalandnak, hogy megtalálja az amerikai álmot. (IMDb)


"Isten egyik prototípusa vagyok, egy csodálatos mutánsa egy olyan valaminek, amit soha nem akartak kipróbálni sorozatgyártásban. Túl bizarr, hogy éljek, túl ritka, hogy meghaljak."

Duke monológja

 Cockneys vs Zombies (Londoni Zombivadászok)

     Andy és Terry két szerencsétlen szakács testvér, akik egy bankrablással akarják megmenteni a nagyapjuk otthonát.Eközben Kelet-Londonban végig söpör egy vírus. Az eredmény egy zombijárvány, amely szinte kiírtja London lakosságát. Ezután a testvérek terve némileg módosul, azaz pucolás Londonból. (IMDb)

Lock, Stock and Two Smoking Barrels (A Ravasz, az Agy és a két füstölgő puskacső)

     London legizgalmasabb negyede valószínűleg az East End. Itt él a legtöbb nehézfiú, kábítószerügynök és nagyreményű semmittevő. A film négy hőse, a négy jó barát itt határozza el, hogy meggazdagodik. Az eredmény: hatalmas adósság és egy életveszélyes fenyegetés. Mindössze egy hetük van fizetni, ezért a legelképesztőbb megoldást választják: kirabolnak egy másik bandát. Újabb kétes elemek, bűnözők, csempészek, kétballábas bérgyilkosok és szigorú kocsmárosok tűnnek fel a színen. Mindenki mindenkit összetéveszt valakivel, leszámol valaki mással, miközben a nagy dohánynak lába kél. (IMDb)  (teljes film)

 És erről a filmről kicsit bővebben, mert imádom!

"És most az adott munkáról. Először is, eddig, aki megnézte, betegre röhögte magát (én még reggel háromkor is arra ébredtem félálmomból, hogy visítok a tréfákon), másodsorban tökéletes. Pont.

Bővebb leszek.

Egyszerre tartozik az újabban Tarantinonak tulajdonított iskolához (szerintem az egészet - márminthogy brutális képeken röhög az ember - David Lynch indította a Veszett a Világ egyik jelenetével, amikor is a banktisztviselő könyékből ellőtt karjával eliszkol a kutya), valamint ahhoz a mára már szintén klasszikusnak, és főleg angolszásznak mondható vonalhoz, amelyet olyan kisebb etűdök fémjeleznek, mint a Trainspotting, ill. az Alul semmi. Csak zárójelben jegyzem meg, hogy amióta hozzájutottam a Vonatlesés eredeti verziójához (a könyvre gondolok), rosszul vagyok a filmtől. Szerintem fontos elolvasni, mert egyszerűen hiteles. Mindegy, a mozi is jó volt. Mozinak.

Ez a cucc mindkét irányzatot kenterben veri. Mivel belőlük él. Ha figyelsz, észreveszed, hogy parodizál, szívat, és főleg téged. Pont azért, mert annyi ilyet láttál, hogy azt hiszed, előre tudod, mi jön, néha már lopott jelenetekre gyanakszol, (tudod, hogy Jo szamoai bárja durva lesz, hogy a rács pont akkor?stb.), és akkor egy aprócska csavar, és ordítasz magadban: - Úristen, mi jöhet még?! És jön. Nagyon. És közben szétszakadsz a vigyorgástól." / http://port.hu/article/165 /
 

"És akkor még nem beszéltem a dumákról. A szereplők száját olyan istentelen szövegek hagyják el, hogy? Szóval, hogy továbbra se lőjek le semmit, megint a filmtörténetre kell hagyatkozzak. Bacsó Péter: Tanú c. dolgozatában több beszólás is volt ("Az élet nem habostorta" stb.), melyeket azután egy ország vett át, s a mai napig használ. Hát itt is van egypár. Én már látom terjedni a " Na, ez is kirakta a poroltót!" jellegű szövegeléseket. 

Képi világ. Amerikában a Sziklával kezdték (producerek összeültek, és megtárgyalták ezt az egész videóklip-MTV generáció dolgot, gondolom), aztán jött a Bad Boys, s nekem legutoljára a Penge. Ez utóbbira például úgy ültem be, hogy barátaim előre beharangozták, szar az egész (vámpírok kenegetik magukat napolajjal, vagy fokhagymakrémmel, vagy mi az isten), de a látvány óriási. Hát?valóban óriási lehetett, nekem speciel annyira stroboszkópra volt vágva, hogy bevibrált a kontaktlencsém, úgyhogy semmit sem láttam, maradtak a szar beszólások (meg a fokhagyma-koncentrátum). Oké-oké, kicsit túlzok, rendben volt ez is.

Ezek az angolok valamiért nem élnek vissza ezzel a digitális dologgal. Mert persze, hogy legalább egy félórányi perfekt klip van bemutatva, de színvonalasan, emészthetően, kifejezően, azaz: a cél érdekében (próbálom kerülgetni a "művészien" kifejezést). Igen, megvan: gyönyörű az egész.

A zene is végig iszonyat húzós. Funky, R'n'B, party-acid, alterrock, Zorba a görög, minden. Az viszont, hogy volt merszük berakni egy harminc éves Iggy Pop nótát (természetesen szintén a megfelelő helyre), mintha azt jelezné, nem feltétlenül csak divatos soundtracket akartak csinálni a palik. 

A színészek pedig kegyetlenül jók. Egytől-egyig." / http://port.hu/article/165 /

Idézetek:

(Willy beállít egy alélt nővel és egy zsákkal)  
Winston: ...és ez mi?  
Willy: Ez Gloria.  
Winston: Igen, látom, hogy az Gloria, és EZ mi?  
Willy: ... hát trágya.  
Winston: Hat órával ezelőtt elindultál pénztárgépet venni, erre beállítasz egy zsák trágyával és egy bekómált Gloriával. Neked csöngettek, Willy.  
Willy: De tudod, hogy kellett a trágya.  
Winston: Mm...A pénztárgép is kellett. Csütörtökig ki kell vinni a pénzt, és semmi kedvem számolgatni. Ja, és ha mindenáron trágyával kell mutatkoznod, megkérhetlek, hogy légy diszkrétebb?  
Willy: Ezt most hogy érted?  
Winston: Mint tudod, füvet termesztünk, ugye?  
Willy (vigyorog): Igen...  
Winston: Te pedig megjelensz egy belőtt csajjal, és egy zsák trágyával, miközben nem úgy nézel ki, mint egy kibaszott hobbikertész! Most már kezded kapisgálni?


Gary: Olyan puska, amivel lőni szoktak?  
Barry, a Baptista: Látom, te vagy az agy. Bizony, a puskával lőni szoktak.

Nagy Chris: Meleg helyzet volt. És ha helyzet van, akkor lépni kell. Ha olyan a helyzet.

Snatch (Blöff)

     A gyémántokra specializálódott, minden hájjal megkent ékszertolvaj, Franky Four Fingers, miután teljesítette legfrissebb megbízatását New Yorkba indul, hogy szállítsa az árut főnökének, Avinek. Útközben azonban megáll Londonban, ahol apróbb brilleket kell kézbesítenie megbízója ügyfeleinek. Boris, egy szélhámos orosz ráveszi Frankyt, hogy fogadjon egy illegális bokszmeccsen, ahol tervei szerint kirabolja majd a férfit. (IMDb)   (teljes film) 

Idézetek: 

Török: Ha Tommynak sikerül jó áron megvenni a lakókocsit, kap tőlem egy lufit és meghívom fagyizni.

Avi: 86 karátos! 

Rózsabimbó: Hol van? 

Avi: Londonban. 

Rózsabimbó: Londonban? 

Avi: Londonban. 

Ékszerész: Londonban? 

Avi: Igen, Londonban. Nem ismerős? Sült hal, Tom Jones, délutáni tea, rossz kaja, még rosszabb idő, kibaszott Mary Poppins... LONDON!

  

Bunkó: Gyerünk főzz teát! 

Török: Cukrot kér bele? 

Bunkó: Köszönöm, nem kérek. Így is elég cuki vagyok.

Török: De mi van akkor, ha a zebrán rossz irányba nézünk? Amikor már csak a fékcsikorgást halljuk? Mit teszünk ilyenkor? Idétlenül várjuk a folytatást, megdermedünk, és úgy be vagyunk szarva, hogy nem pereg le előttünk az életünk és hülye képet vágunk hozzá... de csak mi. A dzsipó miért nem?

Török: De minden akciót reakció követ. És a dzsipó reakció kurva félelmetes akció.

Dead Poets Society (Holt költők társasága)

 
     Ifjú lelkeket lángra lobbantó különc tanárember kezdi meg varázslatos működését 1959-ben a Welton Akadémia ódon falai között. Lapról lapra tépeti szét diákjaival a tankönyvet, mert azt akarja, hogy felfedezzék: életük maga a költészet. A felismerés egyeseknek életreszóló szerelmet, másoknak tragédiát hoz. A hagyománytisztelő iskolában pedig tanyát ver a lázadás szelleme. (IMDb)


"Oh kapitány, kapitányom! Ki tudja miből van ez? Szabad a gazda! Sehol semmi? Walt Whitman költeményéből van, mely Abraham Lincolnról szól. Tehát szólíthatnak úgy, hogy Mr. Keating, vagy a merészebbek úgy, hogy Oh kapitány, kapitányom!"

"Az ember azért olvas verset, mert az emberi fajhoz tartozik, amely emberi faj tele van szenvedéllyel. Az orvostudomány, jog, bankügyek... mindez szükséges ahhoz, hogy életben maradjunk. De a romantika, a költészet, a szeretet, a szépség... ezért élünk!"

Pontypool (Pontypool - A zombik városa)

SHUT UP or DIE!

     Pontypool csendes kisváros Kanadában, ahol soha nem történik semmi szörnyűség. Grant Mazzy (Stephen McHattie), az egykor nagymenő rádiós műsorvezető is csak eltűnt macskákról vagy az Arábiai Lawrence helyiek által előadott musical változatáról tud beszámolni a helyi adó reggeli adásában. Aztán hirtelen minden megváltozik. Az addig nyugodt, békés emberek egyszerre csak megőrülnek, vadul támadnak egymásra, miközben értelmetlen mondatokat kiabálnak. A katonaság lezárja a várost, a világ döbbenten figyeli az eseményeket, miközben Grant Mazzy és munkatársai a rádióstúdióban rekednek, a megőrült emberekkel körülvéve, hogy egyenes adásban tudósítsanak a világvégéről...
Bruce McDonald egy helyszínen játszódó, kevés szereplőt mozgató filmje feszültségben Orson Welles legendás, 1938-ban adásba került rádiójátékát idézi, amelyet rengeteg hallgató valós eseménynek hitt, és halálra rémült... (IMDb)  (Trailer)  (Opening Titles)

                                                                         

Dracula: Dead and Loving It (Drakula halott és élvezi)

     Drakula (Leslie Nielsen) a világ legveszélyesebb teremtménye, aki meglátja, meghal - a nevetéstől. Kikászálódik odvas koporsójából pókhálós pincéje mélyén és elindul vadászni. Ám a vadász könnyen válik prédává, a modern tudomány vívmányaival felvértezett kutató prédájává. A valaha rettegett gróf mára kicsit kijött a gyakorlatból, néha melléharap. Mindent megtesz, hogy ismét jéggé dermedjen az, aki összeakad vele, de valójában már saját maga sem veszi komolyan önmagát.  (IMDb)  (teljes film)

Smiley Face (Besütizve)

     A film egy marihuána-imádó lány, Jane (Anna Faris) egyetlen napjának történetét meséli el, aki a napi rendes fűadagjára véletlenül rátölti a lakótársa füves sütijét. Jane, teljesen beállva, megpróbál másik adag sütit készíteni, elmenni egy meghallgatásra, befizetni a villanyszámlát, nehogy kikapcsolják az áramot és kifizetni a dílert, nehogy elvigye az ágyát. Miközben megpróbál pénzt szerezni és megúszni, hogy letartóztassák, valahogyan hozzákerül a kommunista kiáltvány eredeti példánya, amellyel végül egy óriáskeréken köt ki. (IMDb)  (teljes film)

10 Things I Hate About You (10 dolog, amit utálok benned)

     Biancát hiába hívják randira a környék legmenőbb srácai. Nem mintha túlságosan tartózkodó lenne, de morc apja a fejébe vette, hogy míg Bianca nővére, Kat otthon ül, húgának is tilos a bulizás. Kat azonban kiállhatatlan, goromba pokróc, nincs senki, aki ki merne kezdeni vele. Amíg színre nem lép egy srác, aki jobban akarja Biancát a többieknél. A csöppet sem szent cél érdekében felbéreli Patrick Veronát, ezt a rejtélyes múltú, rettenthetetlennek látszó fiatalembert, hogy csábítsa el a mogorva Katet. A terv nem egyszerű, de végrehajtása sokkal bonyolultabb. Újabb szerelmes ifjoncok kerülnek elő, a párok kicsit átrendeződnek, senki nem ért semmit és végül hátha mindenki rátalál arra, akit megérdemel. (IMDb)  (teljes film)

 "A szeretet és a szerelem nem ugyanaz. A Nike cipőm csak szeretem, az Adidasomat viszont imádom."

 "Gyűlölöm a szavaidat, a hajadat, s amit érzel,
Gyűlölöm, ahogy vezetsz, azt is, ahogy nézel,
Gyűlölöm cipőd, s ha átjár tekinteted tőre,
Gyűlöletem oly heves, hogy rímet hányok tőle.
Gyűlölöm, gyűlölöm, ha hazudsz, és azt is gyűlölöm, ha nem,
Ha miattad nevetek, vagy ha könnyes lesz a szemem.
Gyűlölöm, ha nem hívsz fel, ha nem nézel felém,
S gyűlölöm, hogy nem gyűlöllek egy cseppet sem,
Szemernyit sem, nem gyűlöllek én."

Boot Camp (Átnevelő tábor) 

      Norman Hail sajátos módszert fejlesztett ki a nehezen kezelhető gyerekek nevelésére. A szülők nem sejtik, hogy a paradicsomi szigeten lévő javító-nevelő tábor nem sokban különbözik egy börtöntől, ahol a gyerekeket bántalmazzák és agymosásnak vetik alá. A lázadó természetű Sophie nem tudja feldolgozni apja halálát és utálja a mostohaapját. Amikor botrányt csinál a vendégek előtt, ő is a táborba kerül. Hamar nyilvánvalóvá válik számára, miről van szó. Eközben a barátja, Ben mindent megtesz annak érdekében, hogy ő is a táborba kerüljön és megszökjön Sophie-val. (IMDb)  (teljes film)

A FILM IGAZ TÖRTÉNET ALAPJÁN KÉSZÜLT!

A felhők fölött 3 méterrel

Tegnap néztem meg először. Mind a kettőt. És konkrétan az első rész végén zokogtam..mert meghalt akit igazán nagyon megszerettem, még ha keveset is szerepelt. A második rész viszont nekem kicsit érthetetlen volt, nem tudom minek kellett még egyet csinálni. Meg a folytatások általában mindig rosszabbak mint az 1. (eredeti) rész.

Összességében tetszett, de nem lettem rajongó.

(És amúgy én végig azt hittem, hogy Hugo a neve. Vagy akkor mi az a Hache? ..Mindegy :D)

     A történet két különböző világban élő tinédzserről szól. Egy valószerűtlen kapcsolat krónikája, ami gyakorlatilag lehetetlen, mindazonáltal elkerülhetetlen. Babi tehetős felső középosztálybeli családból származik, aki korlátok közt nőtt fel, jól nevelt, ártatlan és betart minden szabályt. Hache ellenben lobbanékony, lázadó alkat, és megbízhatatlan természet. Állandóan keresi a veszélyt, folyamatosan harcban áll mindennel és mindenkivel, illegális motorversenyeken vesz részt. A két fiatal megtapasztalja az igazi szerelem érzését. (IMDb)

Tengo Ganas De Ti  (Akarlak!)

    Hache (Mario Casas) elutazik néhány évre Londonba, de Babit nem tudta kitörölni szívéből, az idő múlásával sem, visszaköltözik Barcelonaba. Mire visszaérkezik azt tapasztalja, hogy minden megváltozott körülötte, ő is. De egy dolog pontosan ugyanaz, Babit továbbra is szerti, azonban ő új életet kezdett, egy másik férfivel jár. Hace előröl kezd mindent, elköltözik, új barátokat talál, munkát vált. Találkozik egy lánnyal Ginnel (Clara Lago), akibe szerelmes lesz. Hace összezavarodik... El tudja felejteni Babit?

"Mindig van egy pont, ahol az út kettéválik. Abban a hitben válunk szét, hogy az útjaink egyszer újra összefutnak. Ahogy távolodunk az úton, a másik egyre kisebbnek tűnik. De nem baj, egymásnak vagyunk teremtve."

"Az ember egyszer csak rádöbben, hogy vége, végleg. Nincs visszaút, érzi az ember. És ekkor jön el a pillanat, mikor felidézzük, hogy is kezdődött, majd rájövünk, hogy már jóval azelőtt, mint gondoltuk volna. Az emberben ekkor tudatosul, hogy minden csak egyszer történik meg és bármennyire szeretnénk, ugyanaz az érzés már soha nem lesz meg. Soha többé nem érezzük magunkat három méterrel a felhők felett."

---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Majdnem 3 órámba telt mire ezt megcsináltam, de JÓ SZÓRAKOZÁST! :D

T.

21. rész

Július 12., péntek

- Ja, és most komolyan csak úgy itt akarjátok hagyni?
- Tomi, mondtuk már, hogy nem tudjuk elvinni. A húgod, vigyázz rá! - nézett rá az anyja.

A sztori amúgy annyi, hogy Tomi apukájának valami üzleti útra kell mennie New Yorkba, és adtak egy plusz jegyet.
Na ezzel beállítottak a szülei, meg egy bőrönddel és Lilivel. Mert ugyebár ha nincsenek szülők ki vigyázzon 14 éves húgára.

- Megy a gépünk, mennünk kell - mutogatott az órájára Tomi apja, aztán sietősen le is léptek.
- Bocs, azt hiszem lőttek a buliknak, meg úgy mindennek.
- Attól még bulizhatunk mert itt egy.... törpe. - vakargatta a fejét Ricsi. Mi az hogy törpe? Ez kész.
- Jó, mindegy, szóval akkor ő itt Lili.
- Lili. Ő itt Rebi, Tami - mutogatott. - Ez az elmebeteg Ricsi - röhögött.
- Höö...- lökte meg Ricsi.
- Ő pedig - folytatta - a barátnőm, Kitti.. - mutatott rám.
- Szia - intettem. Hát nem mondott semmit. Oké.
- Nagyszerű - mondta gúnyosan Lili.
- Gyere - felvitte megmutatta az új szobáját, a házat meg úgy mindent.
Aztán lejöttek.
- Éhes vagyok - jelentette be Lili.
- Hát egyél - vágta rá Tomi.
- És azt elmondanád hogy mit?
- Nem érdekel, amit akarsz.
Jó, szóval a jelek szerint nem jönnek ki túl jól. Nagyszerű.
- Aha, elhúztam - indult kifelé.
- Nemmész sehova - indult meg Tomi is.
- Majd pont te fogod megmondani.
- Eltaláltad. Bocs de ez van. - megállt Lili előtt, hogy ne tudjon tovább menni.
- Mégis hova mennél? - szállt be a beszélgetésbe Ricsi.
- Moziba...
- Filmezni itt is lehet. - vágta rá.
- A barátnőimmel.
- Hát .... be kell érned velünk - tárta szét a kezét.

Végül maradt, muszáj volt neki.
Épp azt ecsetelte hogy milyen béna a film, amikor hívták. Ahogy ránézett a kijelzőre láthatóan zavarba jött. Ebből a fiúk persze nem vettek észre semmit.
- Ki a srác? - kérdeztem mosolyogva.
- Mi? - nézett rám meglepetten.
- Milyen srác? - ez meg Tomi volt. Mégiscsak testvérek.
- Vedd fel - szólalt meg Tami is. Lili bólintott aztán elsétálva felvette.
- Milyen srác? - kérdezte Tomi megint.
- Mindegy, majd rájössz. - nézett rá, mosolyogva Rebi.
Ricsi meg nemigazán vett részt a beszélgetésben, csak nézte a filmet. Ezt onnan tudom, hogy hason fekve a földön, csodálattal nézte a tévét. Azt hiszem épp kettévágtak valakit. Hát Ricsi fura.

Amit néztünk.:)

 Lilit meg elhívták moziba, aminek ő örült, én és a lányok örültünk, Tomi nem, Ricsi meg csak annyit mondott, idézem 'mindjárt idehányok'. Túl sokat evett szegény. .. és mint már említettem elég fura!

20. rész

Július 9., kedd

Pár óra múlva felébredtem. Megnéztem az órámat, ami hajnal hármat mutatott. Az ablakon kinézve pedig elég egyértelmű volt hogy még nem kelt fel a nap. Jó mondjuk ezt abból is megállapíthattam volna,hogy mondjuk nem látok semmit. Mindegy.
Tomi aludt, khmm..átkarolva a derekam. Óvatosan elvettem a kezét, és megpróbáltam úgy felállni hogy ne keltsem fel. Sikerült.
Na most az volt az elképzelésem hogy lemegyek a konyhába inni, lassan el is indultam. Viszont nem számítottam a székre, amibe sikeresen belementem. Ja, konkrétan átestem rajta.
Na erre Tomi is felébredt, felkapcsolta a villanyt, ami az asztalon volt, a fotel mellett. A lámpa gyér fénye megvilágította az arcát. Furán nézett rám, majd felállt és apró mosollyal az arcán elindult felém.
- Összeverekedtetek? - biccentett a szék felé miközben felhúzott.
- Aha - válaszoltam mosolyogva. - Én nyertem - fejeztem be büszkén.
- Igen? Mert nekem nem úgy tűnt - utalt arra hogy a földről húzott fel.
- Nagyon vicces - mondtam gúnyosan.
- Egyébként hova indultál?
- Szomjas vagyok - indultam kifelé.
- Maradj! Még a végén leesnél a lépcsőn. - megtorpantam, ő pedig kiment. Leültem az ágyra. Két perc múlva vissza is jött, és a kezembe nyomta a poharat.
- Köszi - vettem el, mire leült mellém. - Mi az? - kérdeztem, mert mosolyogva nézett.
- Semmi. [hatásszünet] Megyek. - állt fel. De én nem akarom hogy elmenjen.
- Nem maradsz? - de amikor kimondtam el is vörösödtem. Visszanézett, aztán felvont szemöldökkel elmosolyodott.
- Szeretnéd? - szívatott,mivel látta hogy totál zavarba jöttem. Visszaült, és még mindig a válaszomat várta.
De én inkább arról kezdtem beszélni, hogy milyen szép a fal, eddig még nem is figyeltem.
Röhögve hátradőlt, magához húzva engem is.
Nem beszéltünk többet, elaludtam. És gondolom ő is.

Tami ébresztett.
- Öö..bocs. csak valaki keres..lent. -mutogatott mosolyogva.
- Jó. Persze ..megyek. - tápászkodtam fel és lementem.
De rendesen meglepődtem azon ami lent fogadott. Bálint állt az ajtóban.

- Mi van meg se ölelsz? -röhögött.
- Kittii ki ez? - nézett rá Ricsi összehúzott szemekkel, de nem tudtam válaszolni mert Tomi épp akkor jött le a lépcsőn. Furán körbenézett, aztán megállapodott a tekintete Bálinton.
- Tűnj el innen! Most! -mondta higgadtan.
- Kittihez jöttem. - jelentette ki.
- Hozzám nem - tiltakoztam.
- El is felejtetted a csókunk? - kacsintott, Tomi pedig rám nézett a többiekkel együtt.
- Nem az aminek gondolod - kezdtem, mire csak olyan 'hallgatlak' stílusban felhúzta a szemöldökét.
- tegnap reggel... a boltban.. összefutottunk. És csak úgy megcsókolt.
 Belenézett a szemembe, aztán elindult Bálint felé, odaszorította a falhoz.
- Ha még egyszer hozzáérsz, akár csak egyszer is, neked véged - dobta ki (szó szerint).
- Köszönöm
- Miért nem mondtad el? - hagyta figyelmen kívűl amit az imént mondtam.
- csak...nem tartottam...fontosnak.- néztem rá.
- Pedig az - fordult felém, aztán átölelt, mert már majdnem elsírtam magam.
- Akkor most... ti ....izé? - fordult felénk Ricsi, és ezzel nyilván azt akarta kérdezni, hogy együtt vagyunk-e. Zavartan bólintottam, mert hát közben Tomi megcsókolt.

Pár perc múlva Tami tök váratlanul megszólalt.
- Van valami koncert a parton. Nem nézünk ki?
- dehogynem - válaszoltam.

A part tele volt, az emberek körbeállták a színpadot, és a zenére táncoltak. Nem olyan híres bandák voltak, ez inkább csak olyan utcazene feeling volt. Feldolgozásokat játszottak.

Rebivel, és Tamival elöl ugráltunk.
Ezek után jött a második meglepetés. Csak ez olyan 'sgjasddhhjdjdddsff' volt *-*. Na de szépen sorban..

Szóval mint mondtam elől táncoltunk, egy idő után viszont megszomjaztunk. És itt jön a wáá... Amikor megfordultam na kibe mentem bele? Naa????
- Úristen, ne haragudj.
- Semmi baj - mosolygott rám Leiner Laura (!!!!). Tényleg ő volt!*-*. Csináltunk képet aztán elment.

Ja és ha még nem mondtam volna imádom az SzJG-t, Laurát, és most úgy mindent!:)

Ott ugrándoztunk a lányokkal, a fiúk meg mosolyogva néztek. Mert azt ők is tudják.. az SzJG örök!
Amikor hazaértünk bedőltem az ágyba, és el is aludtam volna....ha Izé nem ugrik rá a fejemre (?). Aztán még magyarázhattam neki hogy nem szabad feljönnie az ágyra. Ezek után már tényleg aludhattam.

----------------------------------------------------------------------------------------------

*elnézést, még mindig a dedikálás hatása alatt vagyok.. pedig már eltelt egy hét (!) ..- Fehérvár* -T.

 

 

19. rész

Július 8., hétfő

Izé ébresztett, hajnalban. Ki kellett mennie, így kiengedtem az udvarra. Viszont visszaaludni már nem tudtam, úgyhogy felöltöztem, és kerestem valami kaját. Ami nem volt, szóval lementem a boltba. (Már mankó nélkül) Összeszedtem mindenfélét, ami kellhet. Mentem a pénztárhoz, de amikor megfordultam belementem egy srácba. (hát..igen..rossz szokás:))
- Bocs. - a srác röhögve legyintett, én pedig mentem volna tovább ha mondjuk nem állja el az utam.
- Te vagy Kitti, nem? - nézett rám. Zavartan bólintottam.
- És .... te?
- Bálint. - amikor kimondta, én egyszerűen otthagytam, és beálltam a pénztárhoz. Pechemre utánam jött. - Na mivan, elmenekülsz? - állt meg mögöttem. Megfordultam.
- Mit akarsz? - vontam fel a szemöldököm idegesen. Erre kiröhögött, aztán... hirtelen... MEGCSÓKOLT (!!!!!)
- Engedj el - löktem hátra. És inkább úgy döntöttem éhen halok, de nem maradok itt. Leraktam a kosarat, és kimentem a boltból.
Hazaérve még mindig elég korán volt hogy a többiek felkeljenek, egyedül meg unatkoztam. Úgyhogy... gonoszul felébresztettem Tomit.
- Mi van? - mondta kómásan.
- Kelj már fel. Unatkozom - rázogattam, mire végre kinyitotta a szemét. Megnézte mennyi az idő, majd hihetetlenül rám nézett.
- Fél nyolc van. Megőrültél, dehogy kelek fel ilyenkor.
- De ajj unatkozom - mondtam szomorúan.
Tomi rám nézett, aztán egy hirtelen mozdulattal elkapta a kezem, és magához húzott. Olyan gyorsan hogy konkrétan ráfeküdtem (!!). Mintha ez teljesen normális lenne átölelt, és csak ennyit mondott:
- Aludj - becsukta a szemét és azt hiszem vissza is aludt. És akkor én most mit csináljak? .. Úgy döntöttem akkor is felébresztem.
- Tomi - ráztam meg a kezét, megint kinyitotta a szemét. - Én nem tudok aludni. - néztem rá. Nem mondott semmit csak átölelt.
- És akkor mégis mit akarsz csinálni reggel fél nyolckor? - kérdezte pár perc elteltével. Én meg már azt hittem megint visszaaludt.
- Enni - vágtam rá, felültem törökülésbe, és Tomi néztem. Ő is nézett, azzal a hihetetlen kék szemével.
- Megőrülök tőled - mondta nevetve és felállt, majd a kezét nyújtva felhúzott engem is.
- És most? - nézett rám, amikor kiléptünk a kapun.
- Pizza?
- Oké. - és elindultunk.

- Te nem eszel? - fordultam felé, mert feltűnt hogy csak egy kólát kért.
- Nemszokásom kora reggel pizzázni. - mondta és beleivott a kólába. 
- De a kóla 'szent'? - mosolyodtam el.
- Persze - nevetett fel, aztán tovább nézte ahogy eszem.
Amikor végeztem a kajálással (csupán 2 nagy pizza :DD), hazamentünk.

A kapu nyitva volt (!)
- Mond hogy nem csuktad be - nézett felém Tomi, arra utalva hogy az azért mégis jobb lenne ha csak úgy nyitva hagytam volna, minthogy betörtek.
- Öööö.. azt hiszem nem - gondolkoztam. Tomi bement, és fél perc múlva visszajött Ricsiék társaságában.
- Ja, asszem' csak nyitva maradt - jött felém. - Viszont a kutya...
- Neee.. -szomorodtam el. - Keressük meg!
 - Júúúj ..Izé! - szörnyülködtek a lányok. - Menjünk.
Mindenhova elnéztünk; az erdőbe, az utcákban, körbekérdeztünk mindenkit. Nem látták.
- Nem fogjuk megtalálni - mondtam szomorúan. Mire Tami lehajtotta a fejét, Rebi engem figyelt, Tomiék pedig épp egy kedves nénit kérdeztek hogy látta-e.
- Egy kutya? ..Ó igen, pár perce szaladt el, le a másik utcába - mutatta.
- Köszönjük - rohantunk el, és akkor végre megláttuk. Ricsi utánarohant, de Izé mindig kicselezte, és a másik irányba rohant. 
- Gyere máááááár ide! - kiáltotta, de Izé csak nem állt meg. - Mit adtok ennek a kutyának? Kólát - állt meg előttünk, és a térdére támaszkodva kapkodta a levegőt.
- Ááá.. csak szimplán nem szeret téged - válaszolta Tomi, és a következő mozdulattal elkapta Izét, aztán a kezembe nyomta. 
Hazamentünk. 

Este épp az erkélyről néztem az esti égboltot, amikor valaki bejött a szobába.
- Mit csinálsz itt? - néztem Tomira. Nem válaszolt, csak odajött mellém, és ő is nézte a csillagokat.
A szél már kezdett felerősödni, én meg kezdtem fázni. Tomi hátulról átölelt, és belepuszilt a hajamba.
Hirtelen furcsa érzés fogott el, ott volt. Velem.
- Tomi, ezt ne.. - húzódtam el, de nem engedett. - Most ment el Máté, és most nincs szükségem egy új kapcsolatra. Át kell gondolnom a dolgokat. - még mindig nem engedett. Nem szólt semmit, csak még szorosabban átölelt, aztán szembefordított magával.
A szél egyre jobban fújt, csak a kinti lámpa fénye világított.
- Mond hogy nem szeretsz, és elmegyek - szólalt meg hirtelen, és az arcán apró mosoly jelent meg.
- Nem szeretlek. - vágtam rá, talán túl gyorsan, mert elröhögte magát.
- úgy mond, hogy el is hidd. - mosolyogva bement a szobámba, és leült a fotelba, ami ott van közvetlen az erkély ajtaja mellett, én is bementem. Leültem az ágyra vele szembe. Ő pedig minden mozdulatomat követte a szemével.
- Így fogsz bámulni? - kérdeztem.
- Igen - válaszolta mosolyogva.
- Remek. Viszont szeretnék átöltözni. Elfordulnál?
- Nem - mondta határozottan, és láttam a szemén hogy jól szórakozik rajtam. Örülök, csak mondjuk én már nem szórakozom olyan jól, mint ő.
Mivel semmi esélyem nem volt hogy kiküldjem, fogtam magam és kimentem én átöltözni.
Amikor visszaértem még mindig ott ült.
- jól szórakozol? - kérdeztem. Mosolyogva bólintott.
Leültem az ágyra és bekapcsoltam a tévét. De persze Tomi még mindig engem bámult. 10 perc után már kezdtem unni.
- Meddig szándékozol még itt maradni? - néztem rá mosolyogva.
- Hmm. - gondolkozott. - Ameddig meg nem csókolsz. - mondta ki végül. Ez hülye!:DD
Tovább néztem a tévét. És komolyan sok energiámba került hogy értsem miről van szó éppen a filmben. Mert nem elég hogy Tomi folyamatosan bámult, még talált valami radírt vagy mit tudom én mit, és azzal dobált. Szörnyen vicces..
Végül inkább feladtam. Felálltam, odamentem hozzá és megcsókoltam. Persze nem engedett el rögtön, mert miért tette volna. Ez neki amolyan 'szívassuk Kittit világnap'.
- Na, mehetsz is - mutattam az ajtó felé, de elkapta a kezem, és visszahúzott. Én meg az ölébe zuhantam.
Megint szorosan átölelt, és nem engedte h felálljak.
- Elengednél? - néztem rá, de valamiért kezdett nagyon melegem lenni. Khm..
- Mit adsz cserébe? - mosolygott rám.
- Engedj már - próbáltam kiszabadulni a karjai közül. De hát nem nagyon ment. Aztán egy idő után inkább hagytam.
- Na mi van? Elfáradtál?
- Hagyjál békén - vágtam be a durcát. Persze csak szívattam.
- Na... - nyomott egy puszit az arcomra, és ahogy belenézett a szemembe, elröhögtem magam.
Elengedett, de már nem akartam elmenni. Nekidöntöttem a mellkasának a fejem, és lehunytam a szemem.

18. rész

Július 7., vasárnap

Reggel, miután felébredtem lebotorkáltam, a mankóval (a doki javasolta, így legalább tudom járni amig rendbe nem jön a lábam, bár már nem fáj nagyon, azért jóljön a mankó) a nappaliba, sehol senki. Most komolyan csak úgy se szó, se beszéd itthagytak? Na kössz.
Leültem az asztalhoz, és a kakómat szűrcsöltem amikor kinyílt a bejárati ajtó. De nem állt ott senki, illetve nem láttam. Közelebb mentem, még mindig nem láttam semmit. Oké, kicsit megijedtem. Aztán hírtelen megcsörrent a telefon a zsebemben. Most jön, hogy 'hét nap múlva meghalsz'. Wáá..
Amikor ránéztem a kinelzőre, azt írta 'ismeretlen'. Biztos az ördög. Neki nincss száma, nem? Vagy van? Egyáltalán tekefonja van? Hmmm.. majd 'kiguglizom'
- Halló? - szóltam bele félve, és óvatos léptekkel kiléptem az ajtón.
- Ne ijedj meg. - mondta egy ismerős hang visszafolytott nevetéssel, majd letette.
A következő pillanatba, elémugrott.... Ricsi és a többiek. A szívbajt hozták rám.
- Idióták - néztem rájuk dühösen, aztán kész elröhögtem magam.
- De édes - mentem oda Tomihoz, mert a kezében egy kutya (!) volt. - De honnan van? Vagy? -próbálkoztam affelől érdeklődni hogy pontosan miért is van itt egy kutya. És szerencsémre Tomi egyből megértette mit kézdezek, mert egyébként a többiek nem
- A tiéd - mondta egyszerűen, aztán az értetlen fejemet látva folytatta. - Gondoltuk hiányzik Szotyi - vonta meg a vállát, és felém nyújtotta. - Tessék.
- Hű - vettem el a kezéből, majd meghatottan rájuk néztem. - Köszönöm.
- Jólvan már, nehogy sírni kezdj - lökte meg a vállam Ricsi. - Menjünk be.
- Úú.. a nevét kitaláltad már? - ugrándozott Tami.
- Hát...... Izé! - jutott eszembe, mert végülis tetszik ez a szó, és kutyanévnek egyedi lenne.
- Júúj.. akkor segíthetek? - kérdezte csillogó szemekkel. Ja, hogy nemértették.
- Nem, mármint már megvan. Izé! - ismételtem meg, hátha így megértik.
- És mi lesz? - nézett rám Rebi.
- Izé. - ismételtem el harmadszorra.
- Mér' mondod folyton hogy izé?? - szóval Ricsi se érti. Segítségkérően Tomi felé néztem remélve hogy ő érti. Naná hogy leesett neki, elég jól ismer. Khmm..
- Kitti úgy érti, hogy Izé lesz a neve - magyarázta, mire Rebi elkezdett nevetni.
- Ez mekkora jó - mondta. Ricsi meg furán nézett rám.. aztán lehajolt a Izéhez.
- Hát Izé... sajnállak - és kicsit megütögette a fejét, amolyan "sok sikert" stílusban.
- Héé..
- Na jó, mi elhúztunk moziba - mondta. Rebi és Tami összemosolyogtak, aztán kimentek. Ricsi is elindult, de előtte lepacsizott Tomival (fiús dolog, mindegy), aztán rámkacsintott (?). Öö..ez fura..
- Miért mentek el ilyen hamar? - kérdeztem Tomit.
- Honnan tudjam? - válaszolt mosolyogva, és kivett egy dobozos kólát a hűtőből, kinyitotta és beleivott.
- Mit csináljunk? - nézett rám még mindig mosolyogva. Én meg......hát.... kicsit elpirultam..
De eszembe jutott valami, amitől tuti kikészül.
- Főzzünk - mondtam komolyan. Elég jól fogadta, sőt talán túl jól.
- Felőlem.
- Palacsinta?
- Palacsinta - ismételte meg. Hát oké.
Megcsináltam a tésztáját, és gondoltam majd ő kisüti. Ja, én így gondoltam, hát ő...... nem.
A konyhapultnál ült és figyelte mit csinálok.
- Esetleg segítenél is valamit? - fordultam felé.
- Nem - közölte, és beleivott a kólájába.
- De úgy volt hogy segítesz.
- Nem, úgy volt hogy együtt csináljuk. Itt vagyok, segítek nézni. - mondta röhögve. Óriási.
Szóval csinálhattam meg az összeset, csupán két órámba telt, viszont közben Tomi nem lépett le. Ottmaradt ahogy ígérte, beszélgettünk.
Amikor végeztem gondoltam kiviszem Izét sétálni, mert már itt rohangált. Tomi jött velem. És..... a kezét nyújtotta. Júj... megfogtam. És mivel a másik kezemben meg ott volt a mankó, Tomi fogta Izé pórázát. Beszéltünk mindenféléről; Bálintról, Mátéról és megemlítettem neki Zsófit is.
- Azóta sem beszéltetek? - kérdezte.
- Nem - válaszoltam szomorúan, aztán inkább másról beszéltünk.
Este hét körül értünk haza. A többiek már hazaértek, és amikor beléptünk az ajtón, mosolyogva (??) néztek minket.
- Merre voltatok? - kapta fel a fejét Ricsi.
- Sétáltunk. - válaszoltam. - A film?
- Jó volt. - mondták mosolyogva. Én meg nemértettem miért csinálják ezt, aztán leesett. Még mindig fogtam Tomi kezét. Ööhmm..gyorsan felmentem a szobámba

17. rész

- Bemenjek érted?
- Ha szeretnél - mosolyodtam el.
- Akkor holnap.
- Oké - és letettük.

Július 3., Szerda

Ahogy ígérte Tomi bejött értem délután. Előtte viszont Máté jött be. Amin kicsit meglepődtem. Azt hitten utál vagy ilyesmi.
- Jobban vagy? - kicsit kezdem már unni az ilyen kérdéseket. :)
- Persze - bólintottam. Leült a székre, és rám nézett.
- Visszamegyek Pestre, Rolival - mondta hirtelen. És mivel látta hogy nem igazán értem a dolgot, folytatta. - Van még pár dolog amit el kell intézni a sulihoz.
- És ..akkor nem is találkozunk már? - ebbe így belegondolni elég rossz. Mert végül is 3éve ismerem.. és furcsa lesz ha elmegy.
Óvatos mosollyal az arcán megrázta a fejét. Szóval nem.
- Mikor mész?
- Már összecuccoltam, meg elköszöntem a többiektől, és lassan megy a vonat, szóval.... - állt fel.
- Most - fejeztem be. Mosolyogva bólintott, aztán nyomott egy puszit a homlokomra.
- Vigyázz magadra. - suttogta.
- Te is - néztem utána szomorúan. Hiányozni fog. Aztán Roli is bejött, beszéltünk kicsit, és ő is elment.

Nem sokkal később, megérkezett Tomi és Ricsi.És velük a doki is.
- A lába szépen gyógyul, viszont sokat kell pihennie - mondta a fiúknak, aztán hazamentünk.

- Júúúj végre - ölelt meg Tami. Aztán Rebi.
Felmentem a szobába, és mivel a többiek megparancsolták hogy pihennem kell, így hát ledőltem az ágyra és pihentem :) ...sőt még azt is mondták hogy szóljak ha bármi kell. Hát jó..

A lányok bejöttek és tartottunk egy 'csajos estét', rég volt ilyen. 
- És mit nézünk? - néztem rájuk, de Rebi már hozta is a DVD-t és berakta. Naná, hogy horror.. Még ha utána nem is fogunk tudni aludni, izgii. :D ..és hogy mi volt a film? Fűrész :D
Az egyik jeleneten aztán Tami annyira felsikoltott, hogy a fiúk bejöttek. 
- Mi a ...? - nézett ránk Ricsi, aztán Tamihoz fordult. - Mondtam hogy ne nézz horrort... - aztán leült Tami mellé a földre, átölelte. - ...nélkülem - tette hozzá aztán belemarkolt a popcorn-ba.
 Tomi meg leült mellém. 10 perc múlva, meg én sikítottam majdnem. 
- Ez... de fúúúúúj - és 'elbújtam' Tomi mögé, aki csak röhögve elkapta a kezem és átölelt.
- Nyugi - mondta nevetve. Nos..khhm..és teljesen nyugodt voltam. 
Amikor vége lett, a fiúk még maradtak egy fél órát, mivel hát.. nagyon féltünk. Abban a fél órában pedig beszélgettünk. 

Aztán amikor kimentek a fiúk, elaludtunk.

16. A titok..-part3

'- Hol vagy? A többiek téged keresnek!! - erre nem válaszolt, csak mondott valamit, amitől elkerekedett a szemem, és totál lefagytam. - Mi? - ültem fel, és nem érdekelt hogy belehasított a fájdalom a lábamba.'

- Itt van Bálint.- mondta. Mesélt egyszer egy Bálintról, akivel nagyon csúnyán összevesztek. Az előtt szinte legjobb barátok voltak csak aztán Bálint átverte Tomit.Vagyis tulajdonképpen annyi a sztori hogy, Tominak volt egy barátnője, Bálint meg hát eléggé rányomulta a csajra.. aztán amikor Tomi kissé idegesen szóvá tette a dolgot, Bálint kiröhögte. Hát azóta sem lettek jóba.. végül Bálint felköltözött Pestre, Tomi meg maradt Füreden, de most úgy néz ki visszajött. Tegnap meg előjöttek az 'emlékek', azért estek egymásnak.
- Hol vagy? - ismételtem meg a legelső kérdésem.
- Sétálok.
- A többiek téged keresnek. Hívd fel Ricsit, jó? 
- Jó.
- Jó - ismételtem meg.
- Kitti.. amit mondtál... mielőtt elájultál.. - kezdte.
- ..azt komolyan gondoltam. - fejeztem be. - Elegem van már hogy folyton veszekedés van Nekem erre nincs szükségem.
- Akkor se, ha.....
- Ha? - kérdeztem.
- Mindegy. Jobban vagy? - váltott témát.
- Igen, a doki azt mondta holnap haza is mehetek.
- Bemenjek érted?
- Ha szeretnél - mosolyodtam el.
- Akkor holnap.
- Oké - és letettük. 

*Elnézést.*

Még sem tudom ma hozni a következő részt. Sajnálom.

T.

15. A titok..-part2.

*Rövid, de ma még jövök eggyel, kicsit később! Jó olvasást!:)*


Nemértettem ezt az egészet,gondoltam várhat holnapig, a fiúk (Tomi, Máté) úgy se jön már be, elég késő lett.
Csak anya hívott, hogy minden renden van-e (nemtudja h kórházban vagyok), mondtam neki hogy persze jól vagyok (és nem is akarom hogy megtudja, idejönne..), meg hogy minden oké. 10percig faggatott, hogy pontosan miket csináltunk, milyen idő volt, mit ettünk, igen ez nála fontos kérdés. Aztán nagy nehezen letettük.
Nem sokkal később Ricsi hívott.
- Nincs ott Tomi? - kérdezte idegesen.
- Nincs - ráncoltam a szemöldököm - Baj van?
- Fogalmunk sincs hol van, reggel elrohant azóta nem jött haza, nem veszi fel a telefont, nem tudjuk mi van.
- De mi? Vagy hol van? - hebegtem.
- Kitti, fogalmunk sincs!!
- Jó, gyere be értem, megkeressük! - jelentettem ki, bár arról fogalmam sincs hogy tudnék 'meglógni' a kórházból.
- Megőrültél? Maradj ott! - hüledezett. - Majd mi megkeressük.
- De.... - kezdtem, aztán átgondoltam, valószínű fel sem tudnék állni a lábam miatt. - Oké, de hívj ha van valami.
- Persze. - és letette.
 Én pedig Tomit hívtam megállás nélkül, amig..........
...amig fel nem vette (!!)
- Hol vagy? A többiek téged keresnek!! - erre nem válaszolt, csak mondott valamit, amitől elkerekedett a szemem, és totál lefagytam. - Mi? - ültem fel, és nem érdekelt hogy belehasított a fájdalom a lábamba.

FOLYT.

14. A titok

elsötétült a kép...

Reggel amikor felébredtem egy számomra ismeretlen helyen voltam, nyilván kórházban , Tomi ott ült az ágyam mellett, a szeme körül lila folt, aludt. Fogalmam sincs mi történhetett tegnap este. Megpróbáltam felülni de iszonyúan fájt a lábam.
- Auu. - összeszorítottam a szemem, és inkább visszadőltem. A zajra persze Tomi azonnal felébredt.
- Ne mozogj - mondta halkan. Megdörzsöltem az arcom, és ránéztem, pont a szemébe.
- Mi történt?
- Elájultál, a doki azt mondta a stressz és az idegesség miatt. - kezdte. - Behoztunk a kórházba...
-  Az arcod? - vágtam közbe. Lehajtotta a fejét, aztán csak ennyit mondott:
- Nem fontos. Te jól vagy? - már hogy ne lenne fontos? megőrült?...
- Mi történt az arcoddal? - ismételtem meg a kérdést. Idegesen felállt, és egyszerűen kiment.
Most akkor mi van?? Tuti hogy Máté csinálta! Ezt nem hiszem el...

Pár perccel később belépett egy fehér köpenyes ember, nyilván az orvos.
- Hogy érzi magát? - kérdezte kedvesen. De én nem nagyon figyeltem rá. Próbáltam rájönni mi történt tegnap. - Kitti?
- Micsoda? - eszméltem fel a gondolataimból
- Min gondolkodik ennyire? - ült le a székre.
- Nem tudja esetleg hogy mi történt azzal a fiúval aki nemrég ment el? - kérdeztem hátha tud valamit.
- Óó.. tehát az érdekli mi történt Tomival? - egyszerűsítette a kérdésem. Bólintottam.
- Itt volt egy fiú, ő ütötte meg. De nagyobb baja is lehetett volna ha az a másik srác, hogy is hívják? Hmmm.. - gondolkodott el - Áá..megvan, Máté. Szóval ha Máté nem lép közbe.
- Máté? Egész biztos?.- mivan?? 
- Igen már tisztán emlékszem. Jött az a fiú, veszekedtek Tomival, aztán egyszerűen csak behúzott neki egy nagyot. Ekkor jött Máté...
- És azt véletlenül nem tudja hogy hívták a fiút aki megütötte? - faggattam tovább, mert sehogy sem állt össze a kép.
- Nem azt sajnos nem tudom. - állt fel. - De most már pihenjen. - mondta, és kiment.

Írtam egy SMS-t  Taminak, hogy jöjjenek be Rebivel azonnal, mert beszélnünk kell.
Rekord idő alatt (5 perc) meg is érkeztem, és azt hiszem futottak. Mert Tami úgy rontott be hogy szerintem meg sem állt, csak elkapta a kilincset, és betört az ajtón. :) ..Rebi pedig pár másodperccel utána, levegő után kapkodva állt meg. Igaz barátok :) ..ha baj van jönnek.
- Mih...Mi...Mi az? - nézett rám Rebi.
Elmondtam nekik a reggelem, hogy a doki mit mondott, aztán vártam a reakciójukat.
- Hát..izéé.. azt mi is láttuk - néztek össze. Mi? Remek. akkor csak én nem tudom miről van szó?..
- De mi történt pontosan?? - kérdeztem 
- Itt voltunk a kórház előtt, akkor amikor hoztunk be téged. Még nem értünk be, és akkor hirtelen megjelent egy srác, elkezdett ordítozni Tomival, és ő is a sráccal.... - kezdte Rebi, de közbeszóltam.
- Min vitatkoztak?
- Izé ..azt mi nem tudjuk. - válaszolt Tami.
- Aztán a srác nekiesett Tominak.. -folytatta Rebi. - Akkor jött Máté és szétszedte őket, majd elküldte az a gyereket a francba.
- Mi? De Máté miért segített? Azt hittem utálja Tomit. - néztem magam elé és gondolkoztam.
A lányok megvonták a válluk, ők sem tudták. Pár másodperc után aztán másról kezdtünk beszélgetni.
- Hogy vagy? Fáj még a lábad? - kérdezte Rebi kedvesen.
- Hát eléggé.. 
- Kend be Fenistillel  - na itt Tamival szakadtunk a röhögéstől... szegény Rebi meg nemértette mi olyan vicces. De azért ő is nevetett. :)

FOLYT.