*Elvetett ötlet*

Eredetileg ez lett volna a 12-es rész, de aztán végül nemakartam hogy így megváltozzon Máté, így ezt elvetettem.


' - Figyelj, szerintem nem kéne rögtön szólni a többieknek, erről... rólunk! Itt ez a vita, nemtudom hogy fogadnák.. mármint, szóval... - hebegtem.

Mosolyogva figyelte a bénázásom, majd egyszerűen bólintott. Oké, ez könnyen ment.

- Nem baj? ..Vagy?

- Kitti, értem. Nyugi.. ha azt szeretnéd hogy ne tudják, nem tudják meg. 

- Oké.. és köszi - mosolyogtam.

- Miért köszönöd meg? 

- Nemtudom, csak... -próbálkoztam.

- Ezentúl dadogni fogsz? - kérdezte szemtelen mosollyal.

- Vicces vagy - löktem meg, mire elapta a kezem, és átölelt.

Rettentő boldog voltam, hogy MI vagyunk, mármint hogy összejöttünk, vagy mi *.*

De egyben fájt is amit Máté mondott, és ez az egész. Vegyes érzelmek... a legrosszabbak!

Tomi, reggel visszament a saját szobájába, mert nemakartunk 'lebukni'. Én pedig lementem a nappaliba. Ott volt Máté! Az asztalnál ült. A fejét az asztalra hajtotta

- Szia - köszöntem, felnézett.

- Szia.

- Azt hiszem beszélnünk kéne - ültem le.

- Gondolod? 

- Figyelj, és mindent nagyon sajnálok. Oké?- kezdtem.
- Persze, gomdolom - felelte gúnyosan. Én pedig folytattam..
- De ez már nagyon régóta nem működött. Nem tudtunk miről beszélni, nem volt semmi olyan mint régen és bár én tényleg nagyon szerettelek, és még mindig szeretlek, nem csinálhattuk volna ezt tovább.. megjátszani, ami elmúlt.

- Felőlem - mondta ki egyszerűen, és visszahajtotta a fejét az asztalra.

- Ennyi? - ráncoltam a szemöldököm. Ennyi? Ezért volt a nagy kiabálás?? Mi??

- Figyelj, felőlem. De mondjuk erről szólhattál volna előbb is. - válaszolt még mindig az asztalra hajtott fejjel. 

- Felőled? Most akkor ezért akadtál ki tegnap?

- Oké, nézd. Én sem érzem már azt mint régen, nemtudtam hogy te is így vagy vele. Ha tudom, előbb mondtam volna. 

- De akkor miért akadtál ki tegnap?

- Akkor rossz volt, már nem. Tökmindegy - vonta meg a vállát, és elmosolyodott. 

- Oké, örülök hogy ezt megbeszéltük.- néztem rá furán.

- Ja, én is! - legyintett.

Na most ezt nemértem. Ennyire félreismertem volna? Ő nem ilyen! 'Felőlem?', 'Oké?'... úgy érzem ennek még nincs vége..... és milyen jól gondoltam.

Délután gondoltam sétálok, hát rosszul tettem. Úgy tűnik egész nyáron bőgni fogok.. Remek!
A partra mentem sétálgatni, amikor megláttam......... Mátét, egy lánnyal. Oké, ez nem is lenne probléma, csak mondjuk, miért ölelgeti?? .. Jó, szakítottunk. De máris talált mást, vagy inkább már akkor is volt ez a lány amikor még velem járt. És még én vagyok a bunkó.

' ......... és ide még írtam.. de azt lehet hogy még felhasználom, szóval az még titok. ;)


T.