19. rész

Július 8., hétfő

Izé ébresztett, hajnalban. Ki kellett mennie, így kiengedtem az udvarra. Viszont visszaaludni már nem tudtam, úgyhogy felöltöztem, és kerestem valami kaját. Ami nem volt, szóval lementem a boltba. (Már mankó nélkül) Összeszedtem mindenfélét, ami kellhet. Mentem a pénztárhoz, de amikor megfordultam belementem egy srácba. (hát..igen..rossz szokás:))
- Bocs. - a srác röhögve legyintett, én pedig mentem volna tovább ha mondjuk nem állja el az utam.
- Te vagy Kitti, nem? - nézett rám. Zavartan bólintottam.
- És .... te?
- Bálint. - amikor kimondta, én egyszerűen otthagytam, és beálltam a pénztárhoz. Pechemre utánam jött. - Na mivan, elmenekülsz? - állt meg mögöttem. Megfordultam.
- Mit akarsz? - vontam fel a szemöldököm idegesen. Erre kiröhögött, aztán... hirtelen... MEGCSÓKOLT (!!!!!)
- Engedj el - löktem hátra. És inkább úgy döntöttem éhen halok, de nem maradok itt. Leraktam a kosarat, és kimentem a boltból.
Hazaérve még mindig elég korán volt hogy a többiek felkeljenek, egyedül meg unatkoztam. Úgyhogy... gonoszul felébresztettem Tomit.
- Mi van? - mondta kómásan.
- Kelj már fel. Unatkozom - rázogattam, mire végre kinyitotta a szemét. Megnézte mennyi az idő, majd hihetetlenül rám nézett.
- Fél nyolc van. Megőrültél, dehogy kelek fel ilyenkor.
- De ajj unatkozom - mondtam szomorúan.
Tomi rám nézett, aztán egy hirtelen mozdulattal elkapta a kezem, és magához húzott. Olyan gyorsan hogy konkrétan ráfeküdtem (!!). Mintha ez teljesen normális lenne átölelt, és csak ennyit mondott:
- Aludj - becsukta a szemét és azt hiszem vissza is aludt. És akkor én most mit csináljak? .. Úgy döntöttem akkor is felébresztem.
- Tomi - ráztam meg a kezét, megint kinyitotta a szemét. - Én nem tudok aludni. - néztem rá. Nem mondott semmit csak átölelt.
- És akkor mégis mit akarsz csinálni reggel fél nyolckor? - kérdezte pár perc elteltével. Én meg már azt hittem megint visszaaludt.
- Enni - vágtam rá, felültem törökülésbe, és Tomi néztem. Ő is nézett, azzal a hihetetlen kék szemével.
- Megőrülök tőled - mondta nevetve és felállt, majd a kezét nyújtva felhúzott engem is.
- És most? - nézett rám, amikor kiléptünk a kapun.
- Pizza?
- Oké. - és elindultunk.

- Te nem eszel? - fordultam felé, mert feltűnt hogy csak egy kólát kért.
- Nemszokásom kora reggel pizzázni. - mondta és beleivott a kólába. 
- De a kóla 'szent'? - mosolyodtam el.
- Persze - nevetett fel, aztán tovább nézte ahogy eszem.
Amikor végeztem a kajálással (csupán 2 nagy pizza :DD), hazamentünk.

A kapu nyitva volt (!)
- Mond hogy nem csuktad be - nézett felém Tomi, arra utalva hogy az azért mégis jobb lenne ha csak úgy nyitva hagytam volna, minthogy betörtek.
- Öööö.. azt hiszem nem - gondolkoztam. Tomi bement, és fél perc múlva visszajött Ricsiék társaságában.
- Ja, asszem' csak nyitva maradt - jött felém. - Viszont a kutya...
- Neee.. -szomorodtam el. - Keressük meg!
 - Júúúj ..Izé! - szörnyülködtek a lányok. - Menjünk.
Mindenhova elnéztünk; az erdőbe, az utcákban, körbekérdeztünk mindenkit. Nem látták.
- Nem fogjuk megtalálni - mondtam szomorúan. Mire Tami lehajtotta a fejét, Rebi engem figyelt, Tomiék pedig épp egy kedves nénit kérdeztek hogy látta-e.
- Egy kutya? ..Ó igen, pár perce szaladt el, le a másik utcába - mutatta.
- Köszönjük - rohantunk el, és akkor végre megláttuk. Ricsi utánarohant, de Izé mindig kicselezte, és a másik irányba rohant. 
- Gyere máááááár ide! - kiáltotta, de Izé csak nem állt meg. - Mit adtok ennek a kutyának? Kólát - állt meg előttünk, és a térdére támaszkodva kapkodta a levegőt.
- Ááá.. csak szimplán nem szeret téged - válaszolta Tomi, és a következő mozdulattal elkapta Izét, aztán a kezembe nyomta. 
Hazamentünk. 

Este épp az erkélyről néztem az esti égboltot, amikor valaki bejött a szobába.
- Mit csinálsz itt? - néztem Tomira. Nem válaszolt, csak odajött mellém, és ő is nézte a csillagokat.
A szél már kezdett felerősödni, én meg kezdtem fázni. Tomi hátulról átölelt, és belepuszilt a hajamba.
Hirtelen furcsa érzés fogott el, ott volt. Velem.
- Tomi, ezt ne.. - húzódtam el, de nem engedett. - Most ment el Máté, és most nincs szükségem egy új kapcsolatra. Át kell gondolnom a dolgokat. - még mindig nem engedett. Nem szólt semmit, csak még szorosabban átölelt, aztán szembefordított magával.
A szél egyre jobban fújt, csak a kinti lámpa fénye világított.
- Mond hogy nem szeretsz, és elmegyek - szólalt meg hirtelen, és az arcán apró mosoly jelent meg.
- Nem szeretlek. - vágtam rá, talán túl gyorsan, mert elröhögte magát.
- úgy mond, hogy el is hidd. - mosolyogva bement a szobámba, és leült a fotelba, ami ott van közvetlen az erkély ajtaja mellett, én is bementem. Leültem az ágyra vele szembe. Ő pedig minden mozdulatomat követte a szemével.
- Így fogsz bámulni? - kérdeztem.
- Igen - válaszolta mosolyogva.
- Remek. Viszont szeretnék átöltözni. Elfordulnál?
- Nem - mondta határozottan, és láttam a szemén hogy jól szórakozik rajtam. Örülök, csak mondjuk én már nem szórakozom olyan jól, mint ő.
Mivel semmi esélyem nem volt hogy kiküldjem, fogtam magam és kimentem én átöltözni.
Amikor visszaértem még mindig ott ült.
- jól szórakozol? - kérdeztem. Mosolyogva bólintott.
Leültem az ágyra és bekapcsoltam a tévét. De persze Tomi még mindig engem bámult. 10 perc után már kezdtem unni.
- Meddig szándékozol még itt maradni? - néztem rá mosolyogva.
- Hmm. - gondolkozott. - Ameddig meg nem csókolsz. - mondta ki végül. Ez hülye!:DD
Tovább néztem a tévét. És komolyan sok energiámba került hogy értsem miről van szó éppen a filmben. Mert nem elég hogy Tomi folyamatosan bámult, még talált valami radírt vagy mit tudom én mit, és azzal dobált. Szörnyen vicces..
Végül inkább feladtam. Felálltam, odamentem hozzá és megcsókoltam. Persze nem engedett el rögtön, mert miért tette volna. Ez neki amolyan 'szívassuk Kittit világnap'.
- Na, mehetsz is - mutattam az ajtó felé, de elkapta a kezem, és visszahúzott. Én meg az ölébe zuhantam.
Megint szorosan átölelt, és nem engedte h felálljak.
- Elengednél? - néztem rá, de valamiért kezdett nagyon melegem lenni. Khm..
- Mit adsz cserébe? - mosolygott rám.
- Engedj már - próbáltam kiszabadulni a karjai közül. De hát nem nagyon ment. Aztán egy idő után inkább hagytam.
- Na mi van? Elfáradtál?
- Hagyjál békén - vágtam be a durcát. Persze csak szívattam.
- Na... - nyomott egy puszit az arcomra, és ahogy belenézett a szemembe, elröhögtem magam.
Elengedett, de már nem akartam elmenni. Nekidöntöttem a mellkasának a fejem, és lehunytam a szemem.