Nemértettem ezt az egészet,gondoltam várhat holnapig, a fiúk (Tomi, Máté) úgy se jön már be, elég késő lett.
Csak anya hívott, hogy minden renden van-e (nemtudja h kórházban vagyok), mondtam neki hogy persze jól vagyok (és nem is akarom hogy megtudja, idejönne..), meg hogy minden oké. 10percig faggatott, hogy pontosan miket csináltunk, milyen idő volt, mit ettünk, igen ez nála fontos kérdés. Aztán nagy nehezen letettük.
Nem sokkal később Ricsi hívott.
- Nincs ott Tomi? - kérdezte idegesen.
- Nincs - ráncoltam a szemöldököm - Baj van?
- Fogalmunk sincs hol van, reggel elrohant azóta nem jött haza, nem veszi fel a telefont, nem tudjuk mi van.
- De mi? Vagy hol van? - hebegtem.
- Kitti, fogalmunk sincs!!
- Jó, gyere be értem, megkeressük! - jelentettem ki, bár arról fogalmam sincs hogy tudnék 'meglógni' a kórházból.
- Megőrültél? Maradj ott! - hüledezett. - Majd mi megkeressük.
- De.... - kezdtem, aztán átgondoltam, valószínű fel sem tudnék állni a lábam miatt. - Oké, de hívj ha van valami.
- Persze. - és letette.
Én pedig Tomit hívtam megállás nélkül, amig..........
...amig fel nem vette (!!)
- Hol vagy? A többiek téged keresnek!! - erre nem válaszolt, csak mondott valamit, amitől elkerekedett a szemem, és totál lefagytam. - Mi? - ültem fel, és nem érdekelt hogy belehasított a fájdalom a lábamba.
FOLYT.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése