10./2. Valami új, valami régi, valami kék -part2

- Hahó! - még mindig nem válaszolt. - Jó, akkor megyek - és elindultam kifelé, de akkor megfogta a kezem és visszahúzott. Olyan nagy lendülettel, hogy konkrétan a karjaiba zuhatam, és akkor....

..végre megszólalt.
- Várj.
- Mi az? - még mindig fogta a kezem, én meg kezdtem szédülni. Szép kilátások.
Közelebb húzott magához. És ennyit suttogott a fülembe.
- Mutatok valamit. Gyere - megfogta a kezem és a part felé húzott, de nem oda, ahol bejöttünk, ez bent volt a nádason túl. Egy kis régi ház állt közvetlen a part mellett.
- Mi ez a hely? És miért hoztál ide? - néztem rá csodálkozva, mert tényleg nemértettem hogy miért jöttünk ide és hogy miért hozott ide. Vagy hogy egyébként most mi van, és tulajdonképpen csak az járt a fejemben hogy MIVAN?.
Tomi elmosolyodott, megfogta a kezem, és behúzott a házba. Minden poros volt, a padló nyikorgott, de hangulatos hely volt.
Még mindig fogta a kezem, és engem nézett.
- Mi ez a hely?
- Itt nőttem fel. - felé fordultam, és (még mindig fogta a kezem!!) belenéztem a szemébe.
- Miért hoztál ide? - kérdeztem halkan, mire elképesztő szép mosoly jelent meg az arcán.
- Nem tudom, csak.. akartam, hogy lásd - vonta meg a vállát, elengedte a kezem, és előrement.
Miért akarta hogy lássam? ..Miért vagyunk itt? Miért remegett a lábam amikor megfogta a kezem? Miért olvadok el a mosolyától? Miért.................?
Megmutatta az egész házat, mesélt egy csomót a gyerekkoráról. Közben pedig eléggé elment az idő, vagyis gondolom, mert telefon nem volt nálunk.
- Menjünk - nézett rám, mire bólintottam.
A kezét nyújtotta (!!), és pedig megfogtam, és ez így szuper is lett volna, ha mondjuk nem vagyok olyan béna hogy elcsúszok, és kificamítom a bokám.
- Basszus, Kitti jólvagy?- felhúzott.
- Hát, asszem' - átkaroltam a nyakát, és nagynehezen elindultunk.. haza (a nyaralóba), mivel fura lett volna ha visszamegyünk a partra. Jó, tulajdonképpen megbeszéltük, hogy azt mondjuk a többieknek, hogy kificamítottam a bokán Tomi meg hazakísér, és mivel nemvolt nálunk telefon, nemtudtunk hogy szólni.
- Figyelj, erről nemnagyon tud senki, szóval lécci... - kezdte.
- Nemmondom el senkinek - fejeztem be.
- Kösz.
- Viszont..... akkor árulj el valamit!
- Mit? - mosolygott rám.
- Miért vittél oda? Miért engem? - mondtam ki, mire Tomi megállt, lehajtotta a fejét, és halkan alíg hallhatóan válaszolt.
- Mert te vagy az egyetlen akinek megakartam mutatni.
- Mi? - kérdeztem vissza halkan. Nos, tulajdonképpen suttogva beszélgettünk.
Rámnézett, a hihetetlen szép mosolyával, nyomott egy puszit a homlokomra (ezen kicsit meglepődtem.jó értelemben), és lassan megint elindult. Már ott voltunk a ház előtt.
- Majd ha eljön az ideje, megtudod.
- És az mikor lesz?
- Az tőled függ. - mondta titokzatosan, és beléptünk a házba.

Leültem a kanapéra, a lábam pedig feltettem az asztalra.
- Visszamegyek, szólok, hogy ne aggódjanak. Megleszel?
- Persze.

Amikor hazaértek, persze ezermillió kérdéssel bombáztak.
- Minden oké? - kérdezte Máté, miközben nyomott egy puszit a homlokomra.
- Persze, már minden oké.
- Gyere - felhúzott, és felmentünk az emeletre.

Hamar elaludtam, hosszú nap volt.

-----------------------------------------------------------------------------------------------

Véleményeket, ha lehet! ;) 

T.