24. rész

Július 17., szerda

Szerencsésen hazaértünk. Izé, akit a fiúk inkább elneveztek Jack-nek, már nagyon várt. Mert persze raktunk ki neki kaját, de még sosem maradt ilyen sokáig egyedül. Szegény.
És igen holnap van a várva várt nap. Nem, nem esküvő (: ... Holnap leszek 18. Anyáék azt mondták meglátogatnak. Ricsi meg gondolom már szervez valami őrületet. Várom.
Lefürödtem aztán lementem a nappaliba. Itt voltak Tomi és Lili szülei.
- Csókolom - köszöntem.
- Szia - mértek végig. Hát jó. - Te nyilván Kitti vagy. - nézett rám az anyukájuk.
- Igen.
- Örültem - indult kifelé.
- Hazamegyek - mondta Lili. Mondjuk valahogy éreztem, hogy nem csak látogatóba jöttek a szülők.
- Máris?
- Ja - bólintott. - De nem lakunk túl messze látogass majd meg.
- Mindenképp - öleltem meg, és elmentek.
A szobámban ültem, valami bűnrossz film ment. Tomi meg netezett a laptopon. Aztán hirtelen felállt, és nagyon úgy tűnt készül valahova.
- Öö... mész valahova?
- Ja. Egy cukrászda.. eladót keresnek. - válaszolt, közben meg a kocsikulcsot kereste.
- Szóval dolgozni - értelmeztem.
- Aha - bólogatott.
- Oké, sok sikert. - mondtam, mire nyomott egy puszit az arcomra és elment. Ez gyors volt.
Pár perc múlva, amikor a tévében épp zokogtak közbe meg nyávogtak... nyávogva zokogtak. Szóval amikor megszólalt a telefon. Nem az enyém és mivel csak én voltam a szobába, nem igazán értettem. Aztán leesett. (A telefon is meg hogy kié, biztos Tomi hagyta itt.) Rezegve levándorolt az asztalról, és a földre esett. Gyorsan felvettem, de akkor már nem rezgett. Letette. Csak a számot jelezte ki, így nem tudtam meg ki hívta. Épp vissza akartam tenni az asztalra, de akkor megint megszólalt.
- Haló? - vettem fel.
- Te ki vagy? Hol van Tomi? - a hangot azonnal felismertem. Dominika volt.
- Kitti - válaszoltam az első kérdésére, erre letette.
'Véletlenül' belenéztem az SMS-ek közé is. Hát... nem kellett volna. Volt ott egy pár D.-től.:
"Vedd fel! "
"Találkozzunk. Holnap, oké? Szeretlek "
"Úgy hiányzol!! Akkor a holnap még áll??."
"Jó éjt. xxx". És egy mai.. "hívj majd vissza! Hercegem ;** ". Kicsit lesokkolt. Minek írogat az én (!!!) barátomnak? És főleg miért ilyeneket?? Szeretlek? Hercegem? Ez komoly??? Tomi meg miért nem szólt?
Gyorsan kitöröltem a hívásnaplóból a mostani kettőt, visszatettem az asztalra a telefont, és úgy döntöttem megvárom hogy Tomi szól-e vagy valami?
Amikor visszajött a telójáért (út közben észrevette hogy nincs nála), próbáltam úgy viselkedni mint úgy általában. Sikerült, bár kicsit meglepődött hogy az üres tévét bámulom. (Kikapcsoltam, mert már nem bírtam azt a borzalmat ami ment. Viszont Tomi meg pont akkor jött vissza, és túl feltűnő lett volna ha csak úgy semmit nem csinálok. Úgyhogy úgy csináltam mintha menne a tévé. Jó, igazából csak úgy reflexből szegeztem a szemem a képernyőre.)
- Még mindig problémáid vannak az irányítóval - mosolygott. - Vagy csak szimplán 'újraéled' a megismerkedésünk. - utalt arra amikor először beszéltünk. Ösztönösen elmosolyodtam.
- Csak unatkozom - vontam meg a vállam.
Mosolyogva leguggolt elém, és úgy csókolt meg, hogy majdnem elájultam.
- Ha hazajöttem elviszlek valahova - suttogta két csók között, majd elindult kifelé.
- Hé.. - már majdnem rákérdeztem az SMS-ekre... - Mindegy - ...de nem. Furcsa mosollyal az arcán elment.
Már kezdett sötétedni, Tomi sehol. De végre megszólalt a telefonom, legalább felhív. Kössz.
- Kész vagy? - szólt bele.
- Mi van, eszedbe jutottam? - válaszoltam dühösen.
- Most mi bajod van?
- Talán hogy 11óra van? Hol a fenében vagy?
- Kitti.. - kereste a szavakat. - ..csak gyere ki. - sóhajtott végül. Letettük.
Elég meleg volt, úgyhogy felvettem egy rövidnadrágot, meg egy rövidujjú pólót, és lementem.
Tomi a kocsinak támaszkodva várt. Amikor odaértem mellé, kinyitotta az ajtót. De nem szálltam be, csak mérgesen ránéztem.
- Kitti, könyörgöm, kérlek, csak gyere. - nyújtotta a kezét. Hezitálva, de megfogtam a kezét. Beszálltunk a kocsiba, és elindultunk.
- Hova megyünk? - néztem körbe, mert nem volt ismerős az utca ahol lekanyarodott. Aztán még mentünk egy kicsit. Végül egy hegyen kötöttünk ki.
- Majd meglátod. - állt meg. Nem szállt ki rögtön csak engem nézett, aztán a kocsiban lévő órára. Éjfélt mutatott. - Boldog szülinapot! - nyomott egy puszit a homlokomra, és kiszállt.
- Mi? - szálltam ki én is és hirtelen nem is tudtam mit mondani. Persze Tomi ezt azonnal észrevette, úgyhogy csak megfogta a kezem. Az út mentén sétálva megláttam ....