34. rész

Július 22., hétfő (3.)


- Jó, akkor most elmagyarázhatod, hogy mi ez az egész.. - mondtam dühösen.
Mert amikor hazaértünk és felmentem a szobába, megint ott volt a ..... srác.
- Nem tehetem - rázta a fejét.
- De igen! - kiabáltam.
- Csöndesebben.
- Ne mond meg, hogy mit csináljak!!
- Jó, gyere. Mutatok valamit - ment ki, de a szobából kilépve meg is állt.
- Nézz fel, látod azt a kis fogantyút? - bólintottam. - Eléred?
Felnyúltam, és meghúztam. Egy kis létra jelent meg.
- Menj fel - biccentett. Óvatosan felmentem, és egy kis padlásszobában találtam magam. Vártam, hogy ő is feljöjjön, de ő már fent volt (?).
- Ezt.. hogy? - hitetlenkedtem. Vállat vont. Mint mindig. Remek.
- Mi ez a hely? - néztem körbe.
- A szobám, illetve csak volt.
- Mi?
- Ott a polcon.. - biccentett.
Volt ott egy album. Az egyik képen két kisgyerek volt. Tomit rögtön felismertem. Egy másik képen már a srác is ott volt. Fiúsan átölelték egymást, és vigyorognak.
Akkor jöttem rá, hogy... hogy... nem tudom... fogalmam sincs hogy... de ez a srác, aki itt áll mögöttem, Dani (!!).
Elejtettem az albumot, és óvatosan megfordultam.
- Ne.. ne ijedj meg - jött közelebb.
- De.. te... meghaltál - léptem hátrébb. Nem mondott semmit. - Hogy..?
- Én.. nem tudom, érted? Fogalmam sincs mi történik - dörzsölte meg az arcát.
- Egy évvel ezelőtt meghaltál - motyogtam.
- Egy év? - nézett furcsán.
- Igen..
- Az nem lehet - motyogott. - Az nem... nem. Miért nem emlékszem? Mi...? Hogy...? - hitetlenkedett, közben meg idegesen járkált. - Ott voltam a parton, a ház előtt, megcsúsztam.... aztán itt ébredtem, aznap amikor a konyhában voltál, akkor.
- Nem, egy éve.. - suttogtam. Közelebb lépett, én meg hátra.
- Most félsz tőlem? - nézett rám a csillogó gesztenyebarna szempár.
- Nem - mondtam totál átlátszóan.
- Hazudsz! - lépett még közelebb.
Persze, hogy féltem, elvégre épp egy szellemmel (!!!!!!) cseverészek, ami egy kicsit, vagy inkább nagyon ijesztő. Főleg ahogy néz hozzá.
- Megijesztesz.. - suttogtam. Elkapta a tekintetét..
- Bocs.
Felvettem az albumot, visszaraktam a helyére, és sietve lementem, mert Tomi hangját hallottam.
Gyorsan visszahajtottam a létrát, és lementem.
- Milyen volt a munka?
- Jó - bólintott. Majd a kóláját lerakva hosszasan megcsókolt.