31. rész

Július 18., csütörtök (7.).. délután, este.


- Boldog Szülinapot! - kiáltották, amikor megláttak. Igen a szüleim. Mit sem törődve azzal hogy megsüketülök. Hmm.. hiányzott..
- Sziasztok - ölelten át őket boldogan. Mielőtt behívtam volna őket, megbizonyosodtam róla, hogy elrángatták onnan Rolit. Nem lenne szerencsés ha találkoznának, tekintettel arra hogy Roli menni se tud egyedül, annyira másnapos. 
-Gyertek be. Mindenkit ismernek, a kis csapatunkból, csak Tomit nem,értelemszerűen. Apropó ő meg fent alszik! Anyáék kérdőn néztek rám, mert találkoztak Mátéval Pesten, ő meg elmondta hogy szakítottunk. Várták hogy bemutassam a 'titokzatos fiút'. Jó, ez elég hülyén hangzik, de ők mondták így. 
- Öö.. mindjárt jövök. - felmentem. Szerencsére Tomi már ébren volt, szóval nem kellet felkeltenem, mert az elég sok idő. - Itt vannak a szüleim.
- Jövök - állt fel, és elindult felém.
- Figyelj ..- álltam meg egy percre. - Szóval, Ricsi elmondta mi történt... tavaly.
- Mi?
- Ne haragudj rá, én kértem hogy mondja el. De a lényeg, hogy ha bármikor szeretnél erről, vagy akármiről beszélni, én itt vagyok. Csak, hogy tudd... - elmosolyodott, és közelebb lépve megcsókolt.
Lementünk.
Bemutattam anyáéknak, és úgy tűnik máris megkedvelték.
Zsófi még mindig aludt, gyanítom a repülő út miatt, meg a buli miatt teljesen kidőlt. Máté haza indult, csak a szülinapomra jött vissza. Ricsi meg Tami elmentek, nem akartak zavarni, pedig mondtam nekik, hogy nem zavarnának, de persze azért anyáék meg leginkább velem akartak lenni, illetve velünk. Meg akarták ismerni Tomit. És tényleg úgy láttam nagyon megkedvelték, tekintettel arra, hogy a barátnője vagyok:3.
Egy csomót beszélgettünk, meg elmentünk kajálni.
Mivel Tomi lakik itt, úgy értem ő tényleg itt lakik, nem csak nyaral mint én, szóval mivel itt lakik egy csomó jó helyet tud, ahol van palacsinta is. Nyammi.
- Hé, Tomi! - köszönt neki az egyik srác a pult mögül.
- Hát te? - kérdezte Tomi csodálkozva, miközben olyan 'fiúsan' kezet fogtak.
- Visszajöttem - vonta meg a vállát, majd rám nézett, aztán anyáékra.
- Ja, persze, bocs. Kitti - mutatott rám. - És a szülei.
- Krissz. - biccentett. - Csak nem a barátnőd? - nyújtotta felém a kezét. Nem tudtam mit akar de megfogtam. És azzal a lendülettel körbeforgatott.
- De - mosolygott Tomi.
Anyáék leültek egy asztalhoz, és az étlapot nézegették.
- Ti..honnan ismeritek egymást? - kérdeztem, mert Tomi nem beszélt róla, tulajdonképpen Tomi senkiről nem beszél. Hmm..
- Tavaly...- kezdte Krissz, de nem fejezte be. Eltűnt a mosoly, mindkettőjük arcáról.
- Értem - sütöttem le a szemem, Krissz meg csodálkozva kapkodta a fejét.
- Tudsz róla? - bólintottam. - Hű, akkor nagyon szerethet.. - biccentett elismerően.
Megkajáltunk, aztán anyáéknak haza el kellett indulniuk, nehogy lekéssék a vonatot.
És egy átkozottul, hosszú nap után, végre aludhattam....



A KÖVETKEZŐ RÉSZ TARTALMÁBÓL..

"Ott állt egy srác, sötétbarna haj, gesztenyebarna szem, rám nézett és mosolygott."