25. rész

Július 18., csütörtök (1.)


Az út mentén sétálva megláttam.....
a többieket. Most hogy így jobban belegondolok gyanús volt miért volt otthon olyan nagy csend. Máté és Roli is ott volt. Lili. És... és .... akkor láttam meg Zsófit. Igen, aki elment Londonba. De itt van, hazajött, a szülinapomra.
Teljesen lefagytam. Tomi látta rajtam, hátulról átölelt.
- Minden oké? - suttogta.
- Hogy, ... vagy? - hüledeztem.
- Menj - engedett el. Odarohantam Zsófihoz (szó szerint) és szorosan átöleltem.
- Mit keresel itt? - szipogtam.
- Szülinap, nélkülem? ..Ugyan. - mosolygott, és én is felnevettem. És mivel nem csak mi voltunk itt, mosolyogva körbenéztem. A többiek is mosolyogtak. És is. Mi ilyen boldog csapat vagyunk.
- Köszönöm - néztem rájuk totál meghatottan. Aztán elindult a Nirvana: Smell Like Teen Spirit című száma.
Tök jól megcsinálták az egész helyet. A fákon ilyen kis lampionok voltak. Meg raktak le pokrócokat, hogy le lehessen ülni. (A szék uncsi :D). Volt zene, kaja, minden ami kell. Bambulásomnak Roli vetett véget.
- Hallod Kitti, 18 lettél - úgy mondta mintha nem tudnám.... akkor láttam meg a kezében egy üveg pezsgőt. Szóval ő máris berúgott. Korán kezdi.
- Igen. - mosolyogtam rá, és kivettem a kezéből az üveget.
- Gyere, táncoljunk - ragadta meg a kezem, mire mindenki felénk fordult.
- Nem, kösz. - röhögtem.
- Naa... szülinapos. - kérlelt, közbe meg majdnem elesett
- Jó, jó. - adtam meg magam. - Csak ne hányj le - tettem hozzá. Elkezdtünk táncolni, vagyis Roli inkább úgy mondanám ...hm...nem erre sincsenek szavak. Összevissza ugrált, és nem éppen zavarta hogy lassú szám megy. Ennyit a táncról.... velem. Mert Zsófi odament megőrült barátunkhoz, fejbe verte, aztán ők táncoltak... normálisan. Én meg odamentem Mátéhoz.
- Szia.
- Szia Kitti.
- Köszi, hogy eljöttél. - mondtam halkan.
- Tomi hívott - vonta meg a vállát.
- Tomi? - akkor most ők ilyen 'titkos' barátok, vagy hogy is van ez?
- Mi ebben olyan meglepő?
- Ja, nem tudom. Csak azt hittem utáljátok egymást.
- Ha így is lenne, ez most nem rólunk szól, hanem rólad. - nézett a szemembe, aztán elkapta a tekintetét. - Egyébként nem utáljuk egymást...... annyira - tette hozzá.
- Annyira? - mosolyogtam.
- Ja. - röhögött. Indultam volna a lányokhoz, de Máté utánam szólt.
- Kitti.. - visszanéztem. - Boldog Szülinapot!
- Köszi - mosolyodtam el, aztán odafordultam a lányokhoz.
- Hé.. köszi mindent.
- Ne nekünk köszönd. Tomi szervezte az egészet. Mi csak jöttünk. - mondta Rebi.
- TORTAAA.. - üvöltötte Roli. Zsolti sétált felénk tortával a kezében.
- Zsolti, szia - köszöntem neki boldogan.
- Szülinapos - biccentett nevetve, miközben lerakta a tortát a kis asztalkára, amin a kaják meg az innik voltak. Meggyújtotta a gyertyákat, a többiek meg elkezdtek énekelni... Elfújtam a gyertyákat, és kulturáltan elfogyasztottuk.... Hű, de szépen fogalmaztam. Nem, az igazság az hogy Roli kiköpte, vagyis mondhatni kihányta. Ricsi meg ezen annyira nevetett hogy majdnem megfulladt. Zsolti meg magára vállalta a fotós szerepét, mindent gondosan dokumentált. Tortaevés felsőfokon, ilyet is csak mi tudunk!:)
Zsoltival nézegettük a képeket.
- Elrabolom a szülinapost - állt meg mellettünk Tomi, és megfogva a kezem elhúzott. A kocsi irányába.
- Hova megyünk?
- Odaadom az ajándékod.. - mondta egyszerűen.
Kinyitotta a kocsit, kivett a hátsó ülésről egy zacskót. Visszasétált hozzám aztán a kezembe nyomta a zacskót. Belenéztem...