29. rész

Július 18., csütörtök (5.)
  

Képtelen voltam elaludni, úgyhogy beraktunk egy filmet....
A vége felé láttam, hogy Zsófi elaludt. És mivel engem nem nagyon érdekelt a film, kikapcsoltam. És mentem volna ki, de hirtelen valami zajt hallottam, fentről. Aztán az ajtó felől, valaki kopogott. Lassan kinyitottam.. de nem volt ott senki, a folyosón se. Fura, biztos képzelődtem. Ezek az átvirrasztott éjszakák.. Éljen!

Lementem a nappaliba. Roli a kanapén szétterülve 'pihent'. Tami mellette ülve izgult valami zombis sorozaton
- Többiek? - kérdeztem, de annyira megijedt, hogy majdnem hozzám vágta a távirányítót.
- Uhhh - könnyebbült meg amikor látta, hogy csak én vagyok. És nem egy zombi akarja megtámadni. Na kösz. - Izé.. Rebi meg Tomi alszik, asszem'. Lili hazament, Ricsi meg el... - akarta mondani, de Ricsi és Máté épp akkor léptek be az ajtón.
- Hé.. megmondtam hogy ezt ne nézd egyedül - kapcsolta ki Ricsi a tévét.
- Naaaaaaaa - nyafogott Tami. - Most, mért nem nézhetem? Hmm?
- Mert megijedsz tőle.
- De most jött a legjobb rész - Ricsi leguggolt elé, és megsimította az arcát. Itt hozzátenném, csak mert még nem mondtam, elképesztően aranyosak együtt.
- És ha nem vagyok itt, és megijedsz, ki fog rád vigyázni? - nézett rá Ricsi a hihetetlen aranyos mosolyával, ami miatt egyszerűen nem lehet rá haragudni. Most is ez lett, Tami átölelte. Nincs mese, tud hatni az emberekre. 
- Minden oké? - pillantott felém Máté.
- Persze.
- Mi történt?
- Megtudtam a D betű történetét - Ricsi felkapta a fejét, és a szemembe nézett.
- Mi van? - Máté természetesen nem tudta miről van szó.
- Mindegy - legyintettem. Nem kérdezett többet, ha akart volna se tudott volna. Mert Ricsi felállt és behúzott a konyhába egy 'beszélünk' mondattal.
- Elmondta? - bólintottam.
- Hű, akkor tényleg nagyon szerethet.
- Mi?
- Kitti, erről szinte senki nem tud.
- Hogy érted, hogy senki? - ültem fel a konyhapultra.
- Hát, senki - tárta szét a kezét - ..csak aki ott volt.
- Mikor volt hol? 
- Komolyan elmondta? Mert nem úgy tűnik mintha tudnál róla.. - húzta össze a szemöldökét.
- Daniról beszélsz nem? - bólintott.
- Mit mondott róla? - érdeklődött.
- Hogy ...meghalt.
- Azt nem mondta hogyan? - faggatott.
- Nem. Miért, az fontos? - próbáltam kihúzni belőle, bármilyen infót. Mert összevissza magyarázott mindenről. Belekezdett...



A KÖVETKEZŐ RÉSZ TARTALMÁBÓL...

"- Csinálj valamit! - üvöltötte Tomi, Ricsinek."