26. rész

Július 18., csütörtök (2.)


Belenéztem.. két koncertjegy!!!! The Kooks!!! Úristen, wááá!! A nyakába ugrottam.
- Hé... megfojtasz, hallod..
- Köszönöm - engedtem el.
- Csak egy jegy - vonta meg a vállát, és a kocsi elejére támaszkodva figyelt.
- Nem csak ezt, mindent. - csókoltam meg. Óvatos mosollyal az arcán megfogta a kezem, és közelebb húzott magához. Már szinte majdnem összeért a szánk, de nem csókolt meg, csak nézett, azzal a hihetetlen kék szemével. Totál zavarba jöttem.
- Mi az? - suttogtam. Nem válaszolt csak még jobban mosolygott. - Ne nézz már - fordultam el, de mivel mindkét kezem fogta, egy apró mozdulattal visszahúzott.
- Miért ne? - mosolygott.
- Mert... - próbálkoztam - ..csak ne.
Elengedte az egyik kezem, és megsimította az arcom. Aztán megfordított, az ölébe húzott és szorosan átölelte a derekam.
- Szeretlek - mondtam alig hallhatóan. Tomi pedig mögöttem ülve szorosabban fonta a kezét a derekam köré, és belepuszilt a hajamba. De nem, ő nem mondta. Jó, ez nem jelent semmit..... Vagy mégis? És ha jelent valamit, mit?.. Már kész összeesküvés-elméleteket gyártottam a fejemben.
- Na most mi van? - nevette el magát a bambuló fejemet látva.
- Mindegy, nem fontos. - pár pillanatig gondolkozott, aztán úgy láttam rájött. És igen...
- Az a baj hogy nem mondtam....? - mosolygott kedvesen. Ilyenkor, amikor valami 'fontosabb témáról' beszélünk, olyan édesen tud mosolyogni, hogy belehalok.
Nem válaszoltam, de ő így is értette.
- Nem szeretek dobálózni az ilyen szavakkal - mi?? És ez most mit jelent? Nem szeret? És akkor én miért ülök az ölében?
Hirtelen felpattantam, és elindultam az úton, ahonnan jöttünk kocsival.
- Basszus - esett le neki mit is mondott. - Kitti, hé.. nem úgy gondoltam - rohant utánam.
- Hát hogy? Mégis hogy lehet ezt máshogy érteni? SEHOGY! Hagyj engem békén... - kiabáltam.
- Had magyarázzam meg..
- Nem! "Nem szeretsz az ilyen szavakkal dobálózni?" Tényleg?? .. Érdekes, drága Dominika meg persze írhat neked ilyet, hercegem...
- Elolvastad az sms-eim? - akadt ki, fél percre, mert (szerencséjére) rájött hogy ez nekem mennyire szarul eshet.
- Ő írogat, engem nem érdekel! - jött utánam.
- Igen? És nem gondolod hogy esetleg szólhattál volna?
- Hova mész? - hagyta figyelmen kívül a kérdésem.
- Haza.
- Vagy egy óra míg innen hazaérsz, ráadásul mindjárt zuhog az eső - nézett fel.
- Nem érdekel - mentem tovább.
- Kitti...
- Mi van? - fordultam vissza.
- Kérlek! Beszéljük meg..
- Nem! - vágtam rá, és otthagytam..... volna, ha nem jön már megint utánam.
- Jó. De akkor se hagyom hogy egyedül sétálj egy órát a sötétben. - bár nagyon haragudtam rá, ez nagyon jól esett.
Szótlanul sétáltunk egymás mellett. Az eső elkezdett esni, és hideg is lett.
Tomi telefonja váratlanul megszólalt....