30. rész

Július 18., csütörtök (6.) .. dél körül.



Belekezdett..
- Nyár volt, pontosabban tavaly nyár.. Lejöttünk úgy, mint most. Sokan. Itt volt Dani, Tomi, Domi.. meg még pár srác. Jól elvoltunk, meg minden. Egészen addig az estéig...

*1 évvel ezelőtt.(mint a filmekben, hogy visszagondol valamire, és olyan mintha újraélné). én vagyok a 'mesélő'*
- Add már ide - nevetett Dani, és kivette a sört Ati (a 'pár srác' közül az egyik) kezéből. Már teljesen részeg volt.
- Elég lesz már, te idióta... - szólt rá Tomi. Felsegítette a földről Danit, és kivitte a levegőre.
- Hé, ez a... ez... - próbálkozott a beszéddel. - ..ez, wááó. - közben meg összevissza táncikált.
- Állj már le - röhögött Tomi. - Ricsi!!
- Mondjad - dugta ki a fejét az ajtón Ricsi.
- Nézd már - mutatott az ugrándozó, őrjöngő fiú felé.
Ricsi leült Tomi mellé a homokba, és majdnem sírva fakadtak a röhögéstől. De hirtelen megjelent Domi, és szokás szerint mindent elrontott.
- Gyere már vissza - szólt oda Tominak, aztán amikor látta hogy nem igazán szándékozik bemenni, egyszerűen beleült az ölébe. Ricsi meg felhúzott szemöldökkel, inkább bement.
Domi nem igazán kedvelte Tomi barátait. Persze nem azért mert nem lennének jó fejek vagy ilyesmi. Csak azt hiszem nem akart 'osztozkodni'. És mivel Domi meg sem próbált normálisan viselkedni velük, a fiúk sem erőltették magukat. De Tominak ez a helyzet eléggé nehéz volt. Mivel Domit tényleg szerette (legalábbis eleinte), a fiúk ezt pontosan tudták is, nem álltak közéjük, csak elviselték a lányt. Domi már nem volt ennyire, hogy is mondjam... megértő. Mindig ott volt, mindig zavart, mindig...
Megcsókoltam Tomit, egyre szenvedélyesebben. A fiú, mert mint már mondtam tényleg nagyon szerette a lányt, csak hagyta. Már egészen belefeledkeztek egymásba....
Dani meg elment. A part mentén sétált, na jó az túlzás, imbolygott. Nem tudom, talán elege lett Domiból, vagy hogy állandóan  'ellopja' a legjobb barátját, a parti házhoz ment. Amikor kicsit voltak minden nyarat ott töltöttek. Ha szomorú vagy csak gondolkodni akart mindig oda ment... Eléggé csúszós minden, mert a víz teljesen kimosta ott a talajt, ezt ő is pontosan tudta. De azt hitte nem lesz baj. Lett...
Megszédült, és a vízbe zuhant. Kiabált..
~ a nyaraló előtt ~
- Mi volt ez? - ült fel Tomi.
- Mi? Nem hallottam semmit. - kamuzott Domi. Mert elég hangos volt, persze hogy hallotta.
Tomi felállt, és a hang irányába rohant. Ricsi is kijött.
~ parti háznál ~
Meglátta Danit a vízben. Ricsivel kihúzták... eszméletlen volt, de még élt.
- Csinálj valamit! - üvöltötte Tomi, Ricsinek. Közben meg Dani fejét tartotta. Ricsi hívta a mentőket, már épp indította volna a hívást, de Dani köhögni kezdett, és úgy tűnt magához tért.
- Hé, jól vagy? - ültette fel Tomi.Dani bólintott, és a fejét fogta, amiből ömlött a vér. Esés közben biztos beverte, a jelek szerint elég csúnyán. - Vigyük be - nézett Ricsire. Felhúzták, de Dani 2 másodperc múlva összeesett.. Ricsi lehajolt, megfogta a csuklóját, majd......... megrázta a fejét.
- Meghalt - suttogta.

Tomi lefagyott, csak ült és nézte Danit. Közben a mentők is megérkeztek. Elakarták vinni, de Tomi, mondta hogy még ne. És tovább nézte. A többiek (akik itt voltak a nyaralóban) is kijöttek, hamar elszállt minden jókedv. Negyed óra múlva Tomi halkan megszólalt
- Az én hibám - temette a kezébe az arcát - Én tehetek róla, Ricsi, ez az egész miattam van. - nézett fel rá.
- Erről senki nem tehet. Érted? Senki. - guggolt le hozzá - Menjünk be..
- Nem, itt maradok.
- Tudod hogy nem lehet, gyere. - egy ideig csak nézett, aztán felállt, és zsebre tett kézzel elsétált. A mentők elvitték Danit, Tomi pedig egy hétig nem beszélt senkivel. Illetve ő nem, hozzá igen.
*Jelen*

- Úristen - kaptam a szám elé a kezem - És utána mi történt?
- Egyik nap, amikor bementem hozzá a szobába, tiszta vér volt a keze... - bólintottam, tudtam hogy mit csinált, nem akartam részletesen is megtudni. Túl fájdalmas lenne.
Csöngettek.
- Hé, ne nagyon hozd fel a témát.. - szólt utánam, mert már indultam kinyitni az ajtót.
- Boldog Szülinapot! - kiáltották, amikor megláttak. Igen a szüleim. Mit sem törődve azzal hogy megsüketülök. Hmm.. hiányzott..