33. rész

Július 22., hétfő (2.)


 .... és jött velem.
- Megkérdezhetem mit csinálsz? - néztem rá.
- Nem - vágta rá, kicsit határozottabban, mint az előbb. Furcsa volt, volt valami a szemében, valami titokzatosság, valami más.
- Mit akarsz?
- Semmit - rázta meg a fejét.
- Akkor miért követsz? - torpantam meg.
- Valamit.... meg kell... tudnom.
- Esetleg ha elmondanád.. - próbálkoztam.
- Azt... azt nem lehet.
- Miért?
Óvatosan elmosolyodott.
- Túl sok a kérdés.
- ... válasz viszont nincs. - tettem hozzá.
- Mennem kell - akart lelépni.
- Hé.. nem tűnsz el megint - siettem utána. - Miért bukkansz fel hirtelen, aztán meg csak úgy eltűnsz? Miért követsz? Mit akarsz? - hadartam.
- Megint az a sok-sok kérdés.. - mosolygott.
- Nem, fogsz válaszolni, mi?
- Nem, nem valószínű - nevetett.
- Jó, mindegy. Menj csak... - fordultam meg.
- Nem baj, ha... még kicsit veled megyek?
- Öö.. nem - vontam meg a vállam, ő meg zsebre tett kézzel sétált mellettem.
- Ez valami mániád?
- Mármint? - a kezére mutattam.
- Ja, olyasmi.
5 perc néma csend. Mit mondhatnék egy fiúnak, akit még csak nem ismerek? Akkor nem jutott eszembe semmi.
- Jó, mond már el ki vagy! Legalább csak a neved. - megrázta a fejét. - Miért, valami titkosügynök vagy?
- Persze, mindenképp - bólintott nevetve.
- Akkor csak a kezdőbetűt? - alkudoztam tovább.
- Nem - rázta a fejét.
- Hű, de titokzatos itt valaki - mosolyogtam, de az arca elkomorodott, amikor meglátott valamit, vagyis valakit. Ricsi sétált felénk.
- Mit csinálsz itt? - kérdezte, amikor odaért.
- Kutyát sétáltatok - húztam meg egy kicsit Jack pórázát, aki csak szép nyugodtan ült, és a srácot bámulta, akinek még mindig nem tudom a nevét, és aki most úgy tűnik sokkot kapott vagy nem tudom, mert nem mozdult, csak állt és bámulta Ricsit. Khmm.. mondanám, hogy félreérthető helyzet, de ...nem, nem mondok ilyet
- Na, ő volt a konyhában múltkor - mutattam a srác felé, aki végre feleszmélt a bambulásból.
- Ő nem lát - mondta halkan.
- Mi az hogy nem lát? - ráncoltam a szemöldököm.
- Na jó, Kitti ez kezd para lenni. Kihez beszélsz? - nevetett fel kínosan Ricsi, mire a srác a szája elé tette a kezét. Teljesen összezavarodtam.
- Ja, nem, semmi - ráztam a fejem.
- Ha te mondod. Megyünk? - mutatott az utcánk felé.
- Ahhhhha - bólintottam.



A KÖVETKEZŐ RÉSZ TARTALMÁBÓL...

"- Most félsz tőlem? - nézett rám a csillogó gesztenyebarna szempár.
- Nem - mondtam totál átlátszóan.
- Hazudsz! - lépett még közelebb."