23. rész

Július 16., kedd

- Jó reggelt - nyomott egy puszit Tomi a fejemre.
- Szia.
- Tegnap hova tűntél?
- Elfáradtam.
- Minden oké? - fürkészett.
-Persze - válaszoltam, persze totál átlátszóan. Ezt rögtön észre is vette.
- Nem hiszem.
- Ki volt az a lány? Dominika? - néztem a szemébe.
- Csak egy régi barát. - kapta el a tekintetét.
- Persze.
Megfogta a kezem, és felhúzott.
- Arra gondoltam, hajózhatnánk - ölelte át a derekam.
- Mi? - mosolyogtam rá, és el is felejtettem (akkor) Domit.
- Mit szólsz?
- Oké.
- Oké - suttogta, aztán megcsókolt.
 
- Úú, ez tök jó - ugrált Tami.
- Jó na, gyere már - nyújtotta a kezét Ricsi, és behúzta a hajóba. Ami nem
csónak volt vagy ilyesmi, rendes hajó. Persze nem olyan nagyon nagy. Na jó, ezt érthetően elmagyaráztam.
Rajtunk kívül csak egy srác volt, Zsolt. Ő vezette a hajót.
- Merre? - kérdezte.
- Csak úgy.. valamerre - válaszoltam.
Zsolti amúgy nagyon jó fej, 19 éves, szóval nálam csak két évvel idősebb. Tominál és Ricsinél meg csak egy.
- Egyszer láttam egy filmet... amibe négy embert megevett egy krokodil. Vagy nem, lényegében csak kettőt, de a harmadik is meghalt, csak őt nem ette meg - mesélte Ricsi, a 'nagy sztoriját'
- Ugye itt nincsenek krokik? - nézett körbe Rebi.
- Biztosíthatlak hogy nincs - nevetett Zsolti.
Amikor egy elhagyatott részhez értünk. Mármint úgy értem nem nagyon jár arra
senki. Na, amikor odaértünk, a hajó hirtelen megállt.
- Mi az? - néztünk mindannyian Zsolti felé.
- Úgy tűnik túlmelegedett a motor, leállt. - tette egyértelművé a tényt, miszerint lerobbantunk.
- De kezd besötétedni - pillantottam fel az égre.
- Bocs, ez van - tárta szét a kezét.
- Óriási. - szólt közbe Lili.
- És most mi lesz? - kérdeztem.
- Hát, van két választásunk. Felhívunk valamit, de mivel ide elvileg nem is szabadott volna bejönni, bajba is
kerülhetünk. Vagy itt maradunk amíg helyre nem jön a motor.
- Mi az hogy nem szabadott volna idejönnünk? - kerekedett el a szemem.
- Ti mondtátok hogy erre jöjjünk - tette fel a kezét, 'én nem tehetek róla stílusban'. 
- Szóval akkor gondolom maradunk.
- Úgy tűnik - húztam össze magamon a pulcsit, mert kezdett elég hűvös lenni.
- Nyugi, van kaja, meg pár takaró. - mosolygott. - Akár ki is mehetnénk a
partra. Ott nincs ilyen hideg, meg tüzet is rakhatnánk.
- És azt lehet?
- Nem mindegy? Nincs itt senki. - aztán elkezdett kipakolni.
- Nem rúgnak ki ezért? - nézett rá Ricsi.
- Nem nagyon érdekel. Apám erőltette. "Fiam kezd valamit az életeddel! Keress valami munkát. Csinálj valamit! ..blablabla" - utánozta.
- Szívás ember - csapott a hátára Ricsi.
- Ja. Na, de akkor jöttök vagy mi lesz?
- Oké - egyeztünk bele, és mi is elkezdtünk pakolászni.
Csináltunk tüzet, meg terítettünk le pokrócokat és kényelmesen elhelyezkedtünk. Ricsi egy takarót terített Tami hátára és odaült mellé. Lili és Rebi is leült. Én pedig Tominak döntöttem a fejem, ő meg átkarolta a derekam.
- És veletek mi van? - kérdezte hirtelen Zsolti. - Látom van itt két pár - mosolygott.
- Ja, csak nekem nincs senkim - szomorodott el Rebi.
- Hát miért nincs? - nézett rá kedvesen, Rebi meg megvonta a vállát. Öhmm.. erre Zsolti átölelte. ..alakul valami.
- És neked, van valakid? - kérdeztem hirtelen.
- Nincs - mondta.
- Hé.. meséljünk rémtörténeteket. - vetette fel az ötletet Ricsi.
- Oké. Kezdem én - mondta Zsolti. - Egy házban él egy család akinek a gyermekük meghalt pár évvel ezelőtt. Ők tehetnek róla. Egyszer amikor a szülők csúnyán összevesztek, a fiú felment az emeletre, csak játszani szeretett volna velük. De az apja csúnyán ellökte, leesett a lépcsőn és meghalt. Nem temettették el, a szobájában vitték és ott hagyták. A szobában semmit nem mozdítottak el a helyéről. Kulcsra zárták az ajtót. Eltelt egy év, aztán kettő, gondolták, ha majd a teste el kezd büdösödni elhamvasztják. De semmit sem éreztek. Kinyitották az ajtót, de a kisfiú nem feküdt az ágyán ahogy meghalt. És a szobában nem volt ablak. Aznap este a fiú anyja elment fürdeni, de hirtelen megjelent a kisfia. 'Gyere játssz velem, Mami!' mondta a fiú és a kis ólomkatonát nyújtotta felé. - suttogta Zsolti, mi meg eléggé megijedtünk. - Az anyja meg annyira megdöbbent hogy megállt a szíve és meghalt. A fiú meg csak nevetett, aztán eltűnt. A férfi késő este ért haza, ott találta a feleségét a fürdőkádban. Holtan. Akkor ismét felbukkant a fiú. Az apja nem hitt a szemének.'Játssz velem, papa.' mondta ugyanazt amit az anyjának. 'Te.. élsz?' kérdezte halkan, a fiú meg csak nevetett. 'Játssz velem! Játssz velem!Játssz velem!' ismételgette a fiú. 'Meghaltál.Te meghaltál.' hátrált az apja, és utána.... - tartott szünetet, mert gondolom látta, hogy eléggé félünk már, mi lányok. Tami Ricsi kezét szorongatta. Rebi és Lili elbújt a takaró mögé. Én meg hagytam hogy Tomi szorosan megöleljen, mert
gondolom látta hogy enyhén szólva félek. - ... a fiú megállt. Az arca elkomolyodott, és teljesen más hangon ennyit mondott - újabb szünet. - ....'GYILKOS! GYILKOS!' ment közelebb az apjához. Ő pedig csak hátrált, míg végül nem volt már talaj a lába alatt, leesett a lépcsőn, mint hajdanán a fia. Aki most csak nevetett. 'Játssz velem!!' suttogta, és eltűnt. Azóta is furcsa dolgok történnek a házban. Mindenki valami furcsa puffanástó hall, előtte pedig suttogást 'Játssz velem! Játssz velem!' - fejezte be.
- Hát te beteg vagy - röhögött Ricsi, közben meg Tamit nyugtatgatta.
- Ne mond már hogy ettől megijedtél. - suttogta Tomi a fülembe. 
- Nem ijedtem meg. - kamuztam. Aztán valami furcsa zajt hallottunk az erdő felől.
- Ez mi volt? - suttogtam. De akkor megint hallottuk. - Fiúk ne szórakozzatok. Ez nem vicces - néztem rájuk.
- Nem mi voltunk - állt fel Tomi, aztán összenéztek Ricsivel. Ő is felállt, és nagyon úgy tűnt megakarják nézni mi van ott, bent az erdőben.
- Ne menjetek. Lécci. - könyörgött Tami.
- Nyugi csak megnézzük mi az - nyomott egy puszit a homlokára Ricsi.
- Várjatok már, én is jövök - állt fel Zsolti is.
- Maradj, kérlek - húztam vissza Tomit. Mosolyogva megfordult, és rám nézett.
- Kitti, odamegyünk, megnézzük mi van ott, aztán jövünk is, oké?
- Nem - ráztam a fejem, mire nevetve megcsókolt, aztán Ricsiékkel együtt elmentek.
 
5perc után még mindig nem jöttek vissza, szóval utánuk mentünk. Nagyon sötét volt.
- Tomi - suttogtam. Semmi válasz. Tami már sírt. Aztán előugrottak a fa mögül. Nagyon poénos.
- Teljesen hülyék vagytok? - Ricsi megölelgette Tamit. Tomi meg engem akart de, nem hagytam neki. - Ez most mire volt jó??
- Poén volt.. nyugi - szólt közbe Ricsi.
- Hát rohadtul nem volt vicces. - ..aztán visszamentem a tűzhöz, és úgy döntöttem alszok.
Kis idő múlva Tomi odafeküdt mellém.
- Ne haragudj már.. hallod - suttogta.
Nem válaszoltam. De nyilván ő is tudta hogy nem alszok. Megcsókolta a nyakam, amitől a pillangóim azonnal felébredtek, és megfordultam. Mosolyogva fölém hajolt, aztán megcsókolt. Majd újra.. és még egyszer.
- Hé.. - állítottam le. - Szeretlek, tényleg.. de... ezt .. még ne. - kicsit kellemetlen
volt. Óvatos mosollyal az arcán átölelt, én pedig elaludtam.